Talán még a fiatalabb generáció is emlékszik azokra a bizonyos kis csatos, szívecskés lakatos, és még ki tudja milyen emlékkönyv-ekre, amelyben gyerekként kis titkainkat, barátaink bejegyzéseit gyűjtögettük.

Néha-néha előkerülnek a legváratlanabb helyekről – egy-egy elfelejtett fiók mélyéről, polcokról a szakácskönyvek vagy lexikonok mögül – , és ilyenkor belelapozva mosolyogva nézegetjük az ákom-bákom írásokat, az ügyetlen színezéseket, a sok naiv gondolatot. Megtorpanunk pár pillanatra, próbáljuk felidézni, vajon ki az a Pisti, Évi, Ancsa, Marika, Zoli aki az emékkönyvünkbe jegyezte ezeket a sorokat?

SZedd a tavasz virágát 
Egy csokorba össze,
Rózsát is szedj, nefelejcset, 
Egyet, kettőt közbe.
Tekints a csokorba,
Látni fogsz a múltba.
Eszedbe fog jutni,
Ki e pár sort írta.

Legtöbbször, leginkább ahogy az éveink száma szaporodik, már csak halványan tudjuk magunk elé idézni az arcokat, valahogy azonban mégis felsejlenek a múltunk ködfalán keresztül.

Manapság már egyszerűbb dolog rögzíteni egy eseményt, egy pillanatot, egy tárgyat, egy arcot, egy helyzetet; digitális világunkban számtalan lehetőségünk van arra, hogy emlékeinket digitális formában is megőrizzük: régi fotóinkat szkeneljük, rendezvényeinken kattognak a digitális fényképezőgépek, a telefonunk beépített kamerájával előbb-utóbb készítünk egy képet, amit fontosnak fogunk érezni, hogy megőrizzük.

A digitalizálásnak az is az előnye, hogy még akkor, amikor áttöltjük a képeket a tárolóeszközre, mellé írhatjuk, hogy kit, mikor, milyen alkalomból örökítettünk meg, és amikor a múló idő kikezdi a memóriánkat, sokat fog segíteni, hogy emlékezzünk a szépre.

Ezt az „Ambassador-emlékkönyvet” éppen azért hoztuk létre, hogy segítsen nekünk majd emlékezni, és most lássa a világ is, hogy miképpen élünk.

Az életben három ember vigyáz rád!
Szülő, testvér, jó barát!
Szeresd az elsőt, védd a másodikat,
és el ne felejtsd a HARMADIKAT!