Ambassador Club Magyarország - logó2010. márciusában volt 20 éve annak, hogy az Ambassador clubmozgalom megjelent Magyarországon, megalakult az első Club Budapesten.

Miután a pesti alapítást további Clubok megalakulása követte Cegléden és Egerben, teljesültek a nemzeti szervezet megalakításának feltételei (3 Club egy országban) és egy évvel később, 1991 március 9-én, megalakult a magyarországi Ambassador Clubok szövetsége, a NAC Hungária.

Az IAC (Nemzetközi Ambassador Club) vezetősége megtisztelt bennünket azzal, hogy ebből az alkalomból az Igazgatótanács ülését és a Nemzeti Ambassador Clubok Elnöki Konferenciáját – beiktatási ünnepségünk alkalmából – Budapesten tartotta.

A beiktatási ceremónia a Belügyminisztérium Kultúrpalotájában – amely eredetileg a maga idejében a Lípótvárosi Úrikaszinó névre hallgatott – azóta is kellemes emlékünk, nem is beszélve a másnapi egri kirándulásról: orgonahangverseny a székesegyházban és bortúra a Szépasszonyok völgyében.

A rendezvénynek 106 résztvevője volt.

De hogyan és mikor kezdődött és hogyan alakult a clubélet a továbbiakban, erről szól ez a rövid visszatekintés….

Az előzmények

1985 tavaszán felhívott egy ismerősöm azzal a kéréssel, hogy vállaljam el egy előadás megtartását egy idelátogató német utazócsoport részére, akik Ambassador Club Münster névre hallgatnak. Kértem tőle, hogy kérjen tőlük tájékozódás céljából valamilyen anyagot. Néhány nap múlva kaptam egy IAC taglistát, amelyben egy alapszabály kivonat is volt. Tetszett a tartalma, de nyilvánvalóvá vált számomra, hogy itt egy nemzetközi szervezetről van szó, amelynek tagja a látogató csoport.

Az akkori időkben magánemberek számára a „kapitalista, nyugati országok szervezeteivel való kapcsolattartás” nem volt sem magától értetődő, sem dicséretes. De főként ajánlatos nem, és csak szűk, kizárólag szakmai természetű dolgokban volt megengedett. Volt a dolognak tehát némi kockázata, amelyet feloldani a témaválasztással lehetett (kulturális, semleges, politikamentes stb. …) és így lett az előadás témája Budapest kultúrtörténete. A helyszín a Gundel étterem volt és csoport vezetőjét Helmut Claussnak hívták. Helmut a münsteri AC alapító tagja 1960 óta és több tisztséget is betöltött. Volt a német NAC elnöke, az IAC elnöke, az igazgatótanács tagjaként a közép-kelet-európai clubalapítások tanácsadója. Jelenleg az ázsiai clubügyek referense az Igazgatótanácsban, nevéhez fűződnek a tajvani, a fülöp-szigeteki, a svédországi, a norvégiai és az egyesült államokbeli alapítások.

1985 májusában vendégdocensként a münsteri egyetem Sugárterápiás Klinikáján kezdtem dolgozni. Ottani főnököm, Prof. Elmar Schnepper kedvelte a szivarokat. Egy bevásárlása alkalmával elmesélte szivarkereskedőjének, Clauss Finckének, hogy a közelmúltban milyen „egzotikus” munkatársat kapott. Clauss Fincke pedig elmesélte, hogy nemrégen milyen érdekes helyen járt – Budapesten az Ambassador Club Münster tagjaként.

Ettől kezdve az események felgyorsultak: beazonosítás, meghívás, három éven keresztül vendégtagság, majd 1988-ban beléptem a münsteri Clubba, ahol tag voltam 1989 végéig.

De essék szó az első tapasztalatokról is, amelyek újak, érdekesek voltak számomra. Visszatekintve úgy érzem, hogy megértették velem a clubélet lényegét:

Különböző foglalkozású és végzettségű emberek szervezett „összejárása”/rendszeres találkozása azt jelenti, hogy az embert körülvevő világa (kicsi vagy nagy) érdekli. Véleményt formál róla és meg is mondja a másiknak, függetlenül annak foglalkozásától, betöltött pozíciójától, anyagi helyzetétől stb.

Ez a közösség nem azonos a családdal, a régi barátok körével és a munkatársi/szakmai kapcsolatokkal, más típusú közösség, noha átfedés lehetséges.

Sokáig tartott, amíg megszoktam, hogy ha valaki a clubesten megszólal/előadást tart vagy csak hozzászól – véleménye egyenrangú mindenkiével.

Akár egyetértéssel, akár ellenvetéssel vagy vitával, akár homlokegyenest ellenkező nézetekkel találkozott.

A tolerancia tehát a legfőbb érték.

Hazajövetelem után 1990. március 9-én megalapítottuk az Ambassador Club Budapest-et, az IAC Igazgatótanácsát Helmut Clauss képviselte. Az alapításkor 12-en voltunk. Megkezdtük a clubéletet a havonkénti rendszeres találkozásokkal, amelyekhez később szép számmal más programok is csatlakoztak. Több külföldi clubot fogadtunk vendégként, a nemzetközi érdeklődés főként ez első 5-6 évben elég intenzív volt. Seregélyesi János barátunk készített erről egy részletes emlékeztetőt, amit a Budapesti Ambassador Club Lexikon oldalon lehet megtekinteni.

Ahogy már a bevezetőben említettem, megalakult a ceglédi és az egri Club, így alakult meg az NACH 1991-ben, amelyhez a pécsi Club csatlakozott 1993-ban.

1992-1995-g tagja voltam az IAC Igazgatótanácsának.

Nagyon aktív, tanuló és tapasztalatszerző évek következtek mindnyájunk számára. Megízlelhettük a svájci ihletésű alapszabályunk finomságait a részletekben – mert ugye az örömök, de különösen a problémák is belőlük származnak.

Az individualizmus, a barátság, a politikamentesség és a tolerancia nagyszerű eszmények. Könnyen vállalhatóak egy békés, baráti vacsoraasztalnál a tagfelvételre várva vagy már felvett tagként a Clubon belül. Gyakorolni viszont nem mindig egyszerű őket. Többnyire akkor nem, ha valaki véleménye az „egymásra kíváncsiak körében” amilyennek mi magunkat tartjuk – homlokegyenest ellenkezik a miénkkel.

De kezeltük ezeket a problémákat, ha nem is mindig a növekedés irányába ható megoldásokkal (az egri club megszűnése, a ceglédi club szétválása).

A folytatás

Az első öt év gyorsan elrepült és ezt az évfordulót méltóképpen akartuk megünnepelni. Az IAC választása másodszor is ránk esett, megkaptuk a rendezés jogát 1996-ban. Az Igazgatótanács Budapesten ülésezett 06.06-án, majd Pécsre mentünk az 5. évfordulót ünnepelni. Az ünnepi közgyűlés a Palatinus szállóban megválasztotta az NACH első tiszteletbeli tagját, Helmut Clausst. Ezt a címet azóta 5 évente adományozzuk azoknak a külhoni clubtársaknak, akik az NACH-ért kiemelkedően sokat tettek. Az erre az alkalomra veretett emlékérme azóta is hagyományos ajándékozási relikviánk, néha az IAC is használta kitüntetési célokra. A pécsi szervezés remek volt, stílusos reneszánsz vacsora és a felejthetetlen villányi bortúra – hasonlóban reménykedünk most is.

Az első öt év legfőbb hazai és nemzetközi tapasztalata az volt számomra, hogy a mennyiségi növekedést nem szabad erőltetni sem a clubok száma, sem az egyes clubok taglétszáma szempontjából. Különböző problémák azokban az országokban és azokban a clubokban jelentkeztek, ahol a mennyiségi növekedést helyezték előtérbe – itt szándékosan nem említek neveket. A tagfelvételnél ésszerű lehet a felvételt megelőző látogatások számának megemelése egymás jobb megismerése érdekében.

Közben Clubjaink aktivitása egyre sokrétűbbé vált. A ceglédi Clubok elkezdték a farsangi Ambassador Bál rendezését, amelynek bevételéből nehéz anyagi helyzetben lévő, tehetséges gyerekek gimnáziumi tanulmányit támogatják. A pécsi Club Ambassador Díjat alapított, amelyet évente ítélnek oda olyan személyeknek, akiknek tevékenysége az ambassador-eszményekhez közel áll. A pesti Club a külkapcsolatok ápolásában volt különösen aktív. Ez arra az adottságra vezethető vissza, hogy a külhoniak leggyakoribb úti célja Budapest. Látogatóink voltak Angliából, Ausztriából, Belgiumból, Japánból, Franciaországból, Németországból, Romániából, Svájcból és Taiwanról.

És eljött a 10. évforduló 2000-ben. Tiszakécskén ünnepeltünk, ahol többnyire közgyűléseinket is tartottuk. Erdélyi és osztrák barátainkat hívtuk meg és tiszteletbeli taggá fogadtuk Kurt Mayrhofert. Kurt a bregenzi AC alapító tagja 1987 óta, a mi alapításunk idején az osztrák NAC elnöke volt. Később az Igazgatótanácsban régiónk képviseletét látta el. Kiemelten foglalkoztunk a növekedés kérdéseivel. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a fentebb már vázolt tapasztalatok alapján Magyarországot 10 -11 Clubbal lehetne lefedni és próbáljunk meg bevonni fiatalabb korosztályokat is.

2000. februárjában megalakult a veszprémi junior Club az egyetem diákjaiból. Az volt az elgondolás, hogy mire végeznek, gyakorolják a clubéletet, annak formáit és megkedvelik azt. Így lehetőség nyílik egy kedvező korösszetételű, új Club alapítására.

A 15. évfordulóról 2007. tavaszán, Budapesten emlékeztünk meg, ebből az alkalomból az IAC itt tartotta az Elnöki Konferenciát. Időben fél évvel azért „csúsztattuk” a rendezvényt , hogy ne essen egybe az IAC fennállásának 50. évfordulójával, amelyet Bernben ünnepeltünk 2006. szeptemberében. Ekkor fogadtuk tiszteletbeli taggá Martin Schwarzot, az IAC frissen megválasztott elnökét. Ezt megelőzően Martin éveken keresztül az IAC kincstárnoka volt. Igazi világtalálkozó volt, minden nemzet képviseltette magát, a rendezvényhez kapcsolódott az Elnöki konferencia és a Küldöttgyűlés is. Némi büszkeséggel mondhatjuk, hogy a gálavacsorán az NACH-nak volt „magyar asztal”-a, kiegészülve erdélyi barátainkkal, egyedüliként a közép-kelet-európai régióból.

Eddig sikerült eljutnunk az első alapítást követő 20 évben és azt gondolom, hogy a pécsi rendezvény sikere további impulzusokat ad majd a méltó folytatáshoz.

Tisztelettel és barátsággal:

Dr. Naszály Attila
örökös tiszteletbeli elnök
Ambassador Club Magyarország