Az alábbi írás – amelyik az Ambassador Club Pécs alapító tagját, korelnökét, Szentiványi László barátunkat, klubtársunkat méltatja – a BAMA.HU (Baranya Vármegyei Hírportál) mai számában jelent meg Mohay Réka újságírótól, Laufer László fotójával.
Az írást változtatás nélkül tesszük közzé, leszámítva a szerkesztő felületek közötti különbségekből származó kinézetet.
Szentiványi László pozitív városi megítélésével eddig is tisztában voltunk, de így, a magas olvasottságú vármegyei hírportálon olvasva, kellemes borzongás fut végig rajtunk: “A mi Barátunk, a mi Klubtársunk! Köszönjük szépen Laci Bácsi, Szentiványi Laci, Pádre Barátunk!
[Előszó: Ambassador Club Pécs]

Jó benyomást szerzett a pécsiekről

Közel 60 évnyi munka után fejezte be pályáját Szentiványi László órásmester. Személyében igazi úriember érkezett szerkesztőségünkbe. A pécsiek szeretete mellett arról is beszélt, mi tartja fiatalon közel a 80-hoz is.

– Miért pont az órás mesterséget választotta?
– Apám kereskedő volt Szigetváron, testvéreimmel belénk nevelte a kalmárszellemet. Nagyon imponált nagybátyám, aki szintén órás volt, már tizenévesen elhatároztam, követni fogom. Euforikus tapasztalat volt, ahogy a roncs órákba is életet lehelt. Ez vonzott a leginkább, ahogy a gépezet mozgásba lendül és életre kel. Kicsit olyan érzés volt ez, mint amit egy orvos érezhet, amikor felsír keze között az újszülött.

– Rengeteg emberrel találkozott. Milyen benyomást szerzett a pécsi ügyfelekről?
– Szerintem itt csak jó emberek élnek. Sok pécsi megfordult a műhelyemben, soha egy hangos szó nem hangzott el, egy panaszkönyvi bejegyzés nem született. Igaz, egyszer valakik betörtek az üzletembe… na, de ők biztos nem pécsiek voltak!

– Hogy látja a szakma jövőjét?
– Már a kvarcok is nagy változást jelentettek a mechanikus szerkezetekhez képest. Az okos­órák és telefonok világában kevesebb órásra lesz szükség. De a márkás karórák máig az elegancia és a státusz szimbólumai, a különleges faliórák sem mentek ki a divatból. Szerintem két-három szakember le fogja fedni a pécsi piacot, ők viszont el lesznek látva munkával.

– Mi a titka, hogy máig energikus, jókedvű?
– Számomra az egyik legfontosabb érték a barátság. Nagy társaságom alakult ki, nem múlik el hét, hogy valamelyikükkel ne látnánk vendégül egymást. Zenélgetek is, kis zenekart alapítottunk két barátommal. Van egy kondigépem, amit naponta használok, nyáron úszom, biciklizem, sokat mozgok. Érdemes tudatosan készülni az időskorra mind anyagilag, mind lelkileg.

– Mit gondol, az idő barát vagy inkább ellenség?
– Nem hiszem, hogy valaha barátunkká tudjuk tenni az időt. Kegyetlenül múlik, úgy, hogy észre sem vesszük. Sokszor elgondolkodom, hogy telt el ennyi év? Mindig azt hallottam az idősebbektől, nem baj, csak egészség legyen. Akkor még nem értettem, de ma már én is ezt vallom. Mondják, aki igazán szereti a foglalkozását, egy napot sem dolgozik, ezt én is így éltem meg. Rengeteg időt töltöttem a kis üzletemben, de visszagondolva csak azt érzem, Istenem, milyen jó volt!

Szabadidejében felfedező is

Szentiványi László 1943-ban született Szigetváron. Közgazdasági technikumot végzett, nagybátyjától és szakiskolában tanulta az órás szakmát. A Pécsi Vegyesipari Vállalatnál kezdett, majd vállalkozóként folytatta. Nem félt a változásoktól, a kvarcórák megjelenésekor speciális tanfolyamon és egy német gyárban tanult. A Jókai utcai üzletben több mint 30 évet dolgozott.
Feleségével szeretnek utazni, nemzetközi klubtagságok által a világ különböző pontjairól szereztek barátokat. Cserekapcsolatokkal eljutottak Amerikába, Afrikába és sok európai országba. Szeretnének még több magyar várost is felkeresni.

Akire büszkék vagyunk - Szentiványi László Ambassador Club PécsFotó: Laufer László