Ambassador Club Ambasszador Asztaltársaság
Ambassador Pest- Budán
Kedves Clubtársunk !
Kedves Pártoló Tagunk !
A legutóbbi, júniusi, találkozón határozatképes létszámban ültük körbe a clubasztalt. Sajnos a beígért kiselőadást nem tudtuk tartani, így ez a téma feltehetően a szeptemberi találkozóra prolongálódik. Szerencsére javasolt beszédtéma – a gasztronómia – nem romlandó.
A nyári hónapokban szokásunk szerint a Kerthelyiségben foglalunk asztalt. Óbudán, a Duna mellett. Az egykori római Limes mentén. A Kultúr-birodalom és a Barbár vidék valamikori határán. /A mostani határok keresgélésébe ne menjünk bele…. / Védelmi vonal is volt, meg hadi út is. Meg persze országút is. És ez az út is – mint minden út – Rómába vezetett.
Örömmel olvasom, hogy az egykori Limes maradványai hamarosan Világörökséggé minősülnek. Világörökségnek minősíti az UNESCO. Négy ország /a magyar, osztrák, német és szlovák/ kulturális kormányzata lobbyzik ezért. És itt ne felejtkezzünk el egy pécsi régész professzor Visy Zsolt kutatásairól. Ő nemzetközi rangú Limes kutató. Ebben a témában, talán Ő tud a legtöbbet.
Ez az elismerés további kutatási lehetőségeket, kultúr-turisztikai fejlesztéseket, vendéglátó bázisokat jelent. És itt a Rozmaring, igen kedvező geo-gasztronómiai helyzetben van. Igaz ugyan, hogy az építésekor nem találtak római maradványokat, de annyira a Limes vonalán fekszik amennyire csak lehet. Talán nem késő ily módon is emlékeztetni, hogy ettek, ittak is a Limes mentén. /A legközelebbi római vendég-fogadó maradványai, nem messze a Kiscelli utca sarkán találhatóak. /
Aquincumban, ha csak pár napra is, megfordult szinte az össze római császár Vespasianustól kezdve. / I. u: 69-79 / Erre az 5-10 évente ismétlődő, különféle erősségű barbár betörések szolgáltattak alkalmat. Ilyenkor azért bizonyára volt némi vendéglátás. Különösen sikeres visszaverések után.
Az óbudai köztudatban lappangva él egyfajta aquincumi öntudat. Valamelyik történész valamikor leírta, hogy Ő úgy érzi, Hadriánus császár közigazgatási pályáját aquincumi helytartóként kezdte. Ez biztatóan hangzott. A hajógyári szigeten megtalált helytartói palota maradványait is Hadrianus palotának nevezik, Békásmegyeren utcát is neveztek el Hadrianusról. /Őt egyébként az un: „ jó császárként” tartjuk nyilván. Normálisan, értelmesen kormányozta a Birodalmat /
Nos ez a hiedelem sajnos nem igazolható. Abban az érdekes helyzetben van részem, hogy magától Visy Zsolt professzortól tudom, hogy Hadrianus aquincumi helytartóságáról nincs hiteles bizonyíték. Azt tudjuk, hogy császárként többször is megfordult Aquincumban, de ennél szorosabb kötelékről egyenlőre nem találtak adatot.
A római kor nagy lakomáiról elég sokat tudunk. De érdekes módon csak egy római szakácskönyv maradt az utókorra. Ez az Apicius féle szakácskönyv. Marcus Gavius Apicius, Augustus, Tiberius idején élt, egyfajta „playboy” volt. Különösebb teljesítményéről nem tudunk. Imádott enni, inni, más feltehetően nem is érdekelte.
Persze a szakácskönyvek, Gundel Károly megállapítása szerint, mindig a módosabb osztályok életmódját dokumentálták. A közétkeztetések valahogy nem igényeltek szakácskönyvet. Apicius is nagyobb bulikban gondolkodott. Pl. egy receptje : Főtt strucc, mártásban! Megfőzzük a struccot. Szépen felszeleteljük és alkalmas méretű ezüst tálcára /tálcákra/ tesszük.
Elkészítünk egy kis mártást: egy kellemes fazékban némi olajjal megfőzünk, kellő borsot ,mentát, római köményt /ezt ha lehet kicsit pirítsuk!/, zellermagot, datolyát /ha szabad tanácsolni jerikói datolyát/, mézet, ecetet, aszúbort és garumot /ez helyettesítette a sót, ami nem nagyon volt/. A húsmaradékot, felszabadítást sejtető mosollyal adjuk a rabszolgáknak.
Nem tudjuk az egykori barbárok, markomannok, kvádok, szarmaták, gótok, gepidák, longobárdok egészen a hunokig, mennyire tisztelték a Limest. De Ők eltűntek. A Limes pedig, ha romokban is, még meg van.
Mintha már felvetődött volna az ötlet, hogy érdekes lenne, hogy a dunai Limes menti Ambassador clubok szerveznének egy Limes kultúrtörténeti clubtalálkozót. Ezt a lehetőségeket végiggondolva megszervezhetné pl: a budapesti Duna Ambassador Club. Nem szeretnénk Őket felelőtlenül felbujtani, belátjuk, nem olyan egyszerű történet. /Mi van, ha a barbár Ambassador clubok tiltakoznak? 😀 … / De ötletelésre jó alkalom lenne a Világörökségi cím.
A fenti történelmi gondolatok hatása alatt, örömmel hirdetjük, hogy az e havi rendes clubesténk időpontja :
2019. július 18. /Csütörtök/
Helyszín: Rozmaring Kertvendéglő
Javasolt kezdet: 18:30 óra !
A többit pedig megbeszéljük az egykori Limes körüli asztaloknál.
Kelt, Óbudán, Aquincum romjai közelében, 2019. július avagy Szt. Jakab havának 11. napján.
Ambassador üdvözlettel:
S. J.
clubkrónikás
