Martina Bergami, a Nemzetközi Ambassador Club (International Ambassador Club – IAC) alelnök asszonya, a Regionális Ambassador Club (RAC) Berlin társalapítója, a pécsi Ambassador Clubot hivatalosan köszöntő ünnepi beszéde végén Berlin egyik népszerű figuráját, Buddy Bear Berlin kerámiaszobrát adta át Seres Lászlónak a 25. születésnapját ünneplő Ambassador Club Pécs elnökének, a tegnap este megtartott ünnepségen.
Buddy Bear Berlin története 2001-ben indult hódító útjára, és robbanásszerűen bejárta az egész világot. A United Buddy Bear Berlin üzenete: A Buddy Bear-ek kéz a kézben állnak, egy eljövő békés világképet szimbolizálnak. Minden egyes medve egy-egy országot és annak kultúráját jelenti, nem politikai rendszereket. A barátság, a tolerancia, a béke, a politikamentesség jelképe.
1956-ban, a svájci Bernben, 3 fiatalember kezdeményezésére megalapították az első Ambassador Clubot, amely’ a barátság, humanizmus, tolerancia, vallás- és politikamentesség tartalma szerint szervezi életét. Az első, akkor még kizárólag férfiakból álló, klubot több klub alapítása követte. Az első női klub 1996-ban alakult, azóta már számtalan férfi, női és vegyes klub jött létre szerte a világban.
Az Ambassadorok baráti klubjai először Európában jöttek létre az 1950-es, ’60-as, ’70-es években, majd az 1980-as években Ázsiai klubok alakultak, és az 1990-es években az USA-ban is megjelentek.
Az Ambassador-lét, az Ambassadorok küldetése nemzetközi, nemzeti és közösségi határokon ível át, és az Ambassador élet a helyi klubokban (Regionális Ambassador Club) zajlik.
Különböző foglalkozású és végzettségű emberek szervezett “összejárása”/rendszeres találkozása azt jelenti, hogy az embert körülvevő világa (kicsi vagy nagy) érdekli. Véleményt formál róla és meg is mondja a másiknak, függetlenül annak foglalkozásától, betöltött pozíciójától, anyagi helyzetétől stb.
Ez a közösség nem azonos a családdal, a régi barátok körével és a munkatársi/szakmai kapcsolatokkal, más típusú közösség, noha átfedés lehetséges.
Sokáig tartott, amíg megszoktam, hogy ha valaki a clubesten megszólal/előadást tart vagy csak hozzászól – véleménye egyenrangú mindenkiével.
Akár egyetértéssel, akár ellenvetéssel vagy vitával, akár homlokegyenest ellenkező nézetekkel találkozott.
A tolerancia tehát a legfőbb érték.
dr. Naszály Attila, a Nemzeti Ambassador Club Magyarország örökös tiszteletbeli elnökének elnökének szavait idézve (lejegyezte: dr. Seregélyesi János, az Ambassador Club Budapest krónikása) még jobban érthetővé válik az Ambassadorok küldetése.
1993-ban, 25 éve, ütötte pecsétjét a Bíróság az Ambassador Club Pécs alapító okiratára, ekkortól lett a klub a Nemzetközi és a Nemzeti Ambassador Club Pécs tagja, és a tegnapi napon ez előtt a 25 év előtt tisztelegve köszöntötte a klub tagsága az Ambassador mozgalmat, a barátságot, a humanizmust, a toleranciát, a szeretetet, az egyenlőséget, a becsületességet, a nyíltságot, az őszinteséget.
82 fő ünnepi izgalomba és ünnepi ruhába öltözve érkezett az Ambassador Club Pécs törzshelyének helyet adó pécsi Hotel Palatinus Bartók termébe, hogy méltóképpen köszöntsék a születésnapos szervezetet.
Kovács Tibor barátunk volt a rendezvény „ceremóniamestere”, aki láthatóan és hallhatóan alaposan készült az eseményre, és ügyesen váltogatta az ünnepi hangulat komolyságát, az ünneplés vidámságával.
Martina Bergami alelnök asszony nyitotta meg a köszöntések sorát; ünnepi beszéde frappánsan rövid volt, az ajándéka abszolút a helyzethez illő. A pécsi klubra nemzetközi szinten is odafigyelnek, tevékenységüket nagyra értékelik és példaértékűnek tekintik, és ezt nem a „kötelező kincstári” szófordulatnak tekintik.
dr. Naszály Attila, örökös tiszteletbeli elnök bemutatását követően Keresnyei János, a Nemzeti Ambassador Club Magyarország jelenlegi elnöke (a pécsi klub tagja) kapott szót: „.Rendkívül nagy megtiszteltetés számomra, hogy a pécsi klub tagjaként a nemzeti klub elnökeként állhatok itt, és mondhatom el köszöntőmet!” – kezdte beszédét, és ebben a mondatban nagyon sok minden „benne foglaltatik”. Egyszerre lenni ünnepelt és ünnepeltet köszöntő, azt is jelenti, hogy az ünnepelt közösség az Ambassadorságot olyannyira magáénak érzi, hogy a magyarországi vezetőt ebből a közegből tartották választásra méltónak a klubok küldöttei.
Kovács Tibor felolvasta az alapító okirat szerinti alapítók nevét, majd – a jelenlévő alapítók bemutatását követően – a pécsi klub által alapított Ambassador Díj ugyancsak jelenlévő díjazottjait köszöntötte; Pál Zoltán szobrászt (1996), Nagy Bandó András írót, humoristát (2003), Iványi Dalma kosárlabdázót (2008), dr. Kiss Endre bankelnököt (2017).
Felállással és néma főhajtással emlékeztünk meg azon barátainkról, akik már, sajnos, nincsenek közöttünk: dr. Kisbán Tamás, Kolta Péter, Lévai József, Gyuris Gábor.
Külön örömünkre szolgált, hogy elfogadták meghívásunkat, és velünk ünnepeltek: Milter Anna elnökasszony a Pécs-Normandia Lions Club képviseletében, Márton Tibor úr a Pécsi Rotary Club képviseletében.
Születésnapi meglepetésként Nagy Bandó Anrás úr, a pécsi klub Ambassador Díjjal kitüntetettje, a pécsi klub minden tagja és párjuk nevére külön-külön dedikálta a Szamárfül Kiadó gondozásában megjelent „Míg meg nem haltak” című kötetét.
Az ünnepség hivatalos részének zárómozzanataként Seres László elnök úr pár percben összefoglalta a klub 25 évének néhány kiemelkedő mozzanatát; beszélt, a klubéleten túl, a családi eseményekről, a közös kirándulásokról, az együttes színház- és kulturális események látogatásáról, a sportolásról, az Ambassador Futókörről, esküvőkről, gyerekekről és unokákról, a közös borkóstolásokról, és ez utóbbiból külön kiemelte, hogy az elmúlt 3 évben a tavaszi bortúra már nem csak pécsi klub hagyományos rendezvénye, hanem bekapcsolódott az Ambassador Club Duna, az Ambassador Club Kisbér csapata is, és bízunk benne, hogy a budapesti és ceglédi klubok is gyarapítják a részvételt.
Seres László barátunk hangja a beszéd alatt érezhetően meg-megbicsaklott, egy-egy esemény, személy említésekor őt is megrohanhatták az emlékek, egy pillanatra előbukkanhatott egy arc, egy mondat, egy történet. A hallgatóság arcán ugyanazok tükröződtek, mint elnök úr hangjának érzelemváltozásai; mennyi-mennyi baráti gondolat, közös együttlétek emlékei, történés. A vetítővásznon folyamatosan peregtek a 25 év képei, Seres Laci sorolta a történéseket, mindenki fejében kavarogtak az emlékek…
Az ünnepség hivatalos részét, az ünnepi köszöntőjét, Seres László, a pécsi Ambassador Club elnöke a pécsi klub által 1999-ben alkotott (és azóta már a Nemzeti Ambassador Club Magyarország által is hivatalosan magáénak vallott) Credo felolvasásával zárta le:
AMBASSADOR CLUB PÉCS
CREDO
Hiszek az AMBASSADOROK nemes szövetségében,
Hiszek tagjai erejében, szelleme töretlenségében.
Hiszem, hogy közöttünk sohasem fordulhat elő hazugság.
Hogy száműztük sorainkból a harag, a titkolózás, az önös érdek és az alattomosság mételyeit.
Képesek vagyunk őrködni afelett, hogy ne törjön be közénk a politika szele, merészen felülemelkedünk a gyáva magatartáson, nem ismerjük a sértődést, duzzogást, anyáskodást.
Hiszem, hogy nem kell erősebbnek lennünk, mint közülünk a leggyengébbnek.
Hiszem, hogy közösség vagyunk, melynek szilárd falait a kölcsönös tisztelet, a bizalom, a barátság, pillérei tartják.
Hiszem, hogy bátor férfiak vagyunk, akik őszintén és nyíltan mondják el véleményüket,
S hogy mindig egymás szemébe tudunk és akarunk nézni.
Hiszem, hogy szellemdús emberek vagyunk.
Hogy tárt szívvel és elmével hallgatjuk egymás gondolatait, hogy készek vagyunk tanulni egymástól, a világ roppant dolgairól.
S végül Hiszem, hogy ha gyökeret vernek bennünk, és velünk maradnak ezek a gondolatok, tovább erősítjük és nemesítjük önmagunkat, családunkat, közösségünket, a világot.
Pécsett, 1999. április
Credo
Latin szó, annyi, mint: Hiszek. E szóval kezdődik az apostoli hitvallás, úgyszintén a niceai (325) egyetemes zsinat hitvallása, s azért jelöli is ezeket. A szent misében szintén előfordul az evangélium után (Credo in unum Deum …), s azért a szentmisének ezen részét is jelzi.
Ezen szép és nemes gondolatokat követően – ahogyan Tiba, a „hoppmesterünk”, aposztrofálta volt – átalakult az esemény zenés táncos estté: a svédasztalos vacsoraevőeszköz-zörgését, pohár csengését a Palatinus Tánczenekar zenéje festette alá, majd elkezdődött a mulatság. A táncparketten ropták a fiatalok és idősebbek a keringőtől a twistig, a csárdástól a lassúzósig minden műfajban szólt a zene, ütemre (és néha azon kívül is) jártak a lábak. Siklottak a parketten a párok, de volt hagyományos pécsi Ambassador tánc is, amikor egymás kezét fogva, kört alkotva, egy irányba mozgunk a zene ritmusára. (Csak egy kis érdekesség: a pécsi ünnepi „Ambassador tánckör” létszáma 35 fő volt az egyik számolásnál, nem csak pécsiek voltak a körben. Vagy egy másik érdekesség: dr. Naszály Attila úr úgy megtáncoltatta Martina Bergami asszonyt, hogy nem fér hozzá kérdés; az IAC abszolút pozitív beszámolót hallhat az alelnökasszonytól a pécsiekről. 😀 😀 )
Szólt a zene, két táncmenet közepette hol az egyik, hol a másik asztalnál ült le pihenni egy-egy társaság, nézték a parkett ördögeit, beszélgettek, a kisbéri a székesfehérvárival, a pécsi a budapestivel, mindenki mindenkivel. Elmélyültek ismeretségek, barátságok, a mosolygás, a nevetés, a jókedv, az alkalom megépítette a hidat az emberek között.
Csodaszép este volt, az Ambassador Club Pécs 25. születésnapján erősödött a barátság, és csak a fáradtság volt az, ami miatt el kellett búcsúznunk egymástól; „Oh, már ma kell repülőre szállnom?” – csodálkozott Anna Bergami, amikor kijavították a „Holnap indul a repülőm…” kezdetű mondatát.
Nagyon nagy köszönet illeti a szervezőket, a pécsi klubot! Külön köszönet illeti Seres László, Kasó Tamás, dr. Sárszegi Zsolt és Kovács Tibor urakat, hogy erőt, energiát nem kímélve végezték a munka dandárját, ugyancsak kiemelt köszönet illeti Katics József, dr. Sárszegi Zsolt, Seres László és Horváth Arszlán urakat, hogy külön anyagi támogatást nyújtottak a rendezvény sikeréért.
A többit pedig elmondja a következő néhány tucat (136 db) amatőr felvétel, ami azt örökítette meg, amire igazán nem találtunk szavakat, hogy mennyire jó volt együtt ünnepelni:
A képeket a 25 éves az Ambassador Club Pécs (képek az ünnepről) című oldalon lehet megtekinteni.
Keresnyei János
2018-10-23 08:46Fordítás/Translation:
„Kedves Martina!
A legnagyobb öröm volt számunkra, hogy vendégül láthattunk!
Megtiszteltetés volt számunkra a látogatásod, és az IAC figyelme.
A klubok vendégelőadóinak webes platformjára vonatkozó ötletet továbbítani fogjuk a kluboknak.
Ezúton ismételten meghívunk téged és barátaidat 2019. április 3-án Pécsre, a borkóstolóval egybekötött kihelyezett klubnapunkra.
Üdvözlettel:
János”
Martina Bergami
2018-10-23 08:16[Message from Marina Bergami (Vicepresident of IAC) to János Keresnyei (President of NACHU)]
[Üzenet az IAC alelnök asszonytól, Martina Bergamitól Keresnyei Jánosnak, a Nemzeti Ambassador Club Magyarország elnökének]
Fordítás/Translation:
„Kedves János!
Jelenleg a repülőtéren ülök. Szeretnék köszönetet mondani a kedves városotokban töltött csodálatos hétvégéért.
Köszönet a meghívásért! Be fogok számolni az IAC-nek a rendkívüli klubéletetekről és a klub aktivitásáról.
Remélem, hamarosan találkozunk… talán Berlinben.
Minden klubtagot forrón üdvözlök!
Martina”
Naszály András
2018-10-21 13:34Kedves Barátaim!
Nagyon jól éreztük magunkat. 25 évenként -de inkább gyakrabban- jövünk még!
Köszönjük a szervezőknek!
Üdvözlettel,
András