A mai napra valahogyan nem jutott előadó, ezért a klubtagok – 2 nagyon fontos döntést követően – a kvaterkázás hagyományait követve vacsoráztak, élcelődtek, felszabadultan nevettek, ugratták egymást, és érdekességekről cseverésztek. Amolyan igazi, kedélyes hangulatú klubest volt, ahol a jelenlévő kétharmad remekül kiélvezte azt, hogy közeleg az év vége, hamarosan lehet rápihenni a következő év nehézségeire.

Oroszországban – a szóbeszédek alapján mindenképpen – sok olyan furcsaság előfordul, ami nálunk mosolyt fakaszt, de a valóságban a kemény télben van kellő realitása:

Szibériában hogyan szállítják és árulják a tejet? Zsákokban, vagy ládákban szállítják, de ne tessék zacskós, vagy dobozos tejre gondolni.
– Kérek egy kilogramm tejet! – hallhatjuk a Sarkkör közeli piacon. Már zuhan is a tejvágó bárd, és majdnem grammra pontosan egy kilót hasít ki a jégtömbben álló tejből…

– Mekkora lesz egy fagyott fül, amikor felenged a melegben? – hangzik a következő érdekes kérdés. Mínusz 25 foknál is alacsonyabb hőmérsékleten nem szabad percekig kint tartózkodni pl. tányérsapkában. Ha valaki kiszalad, csak pár percre, hamar megtapasztalja, hogy bizony, a füle nagy biztonsággal meg fog fagyni. Visszatérve a melegre, amikor a fül felenged, akkor megnövekszik. Mekkorára? Nagyjából egy férfitenyér méretűre…

A jegesmedve és a fóka valahogyan nem járkál tenyérnyi fülekkel, nem csak azért, mert nem igazán jutnak meleg helyre, hanem azért is, mert a testüknek olyan szigetelést biztosítanak, hogy a hőkamera is csak akkor észleli őket, ha a nevezett állatoknak nyitva van a szemük (mármint, a szemüket ekkor érzékeli a hőkamera, a testet nem)…

Ha egy pohár hideg vizet, és egy pohár forró vizet a mínusz negyven fokban lassan, egyszerre a földre (na, jó: a hóra) csorgatnak, akkor vajon melyik fog a földet éréskor megfagyni előbb? Csodák csodájára a forró víz. Hogy miért, arra nem találtunk hirtelen szakszerű magyarázatot, még a fizikus Lustyik Gyuri barátunk is felvonta erre a szemöldökét – elfogadható magyarázatot a hozzászólásokban várunk…

Mínusz negyven fokban a hó nem olyan, mint amilyen nálunk szokott lenni, hanem olyan, mint amikor az üveget lisztfinomságúra őrölnék; pereg, folyik, mint a homok, és amikor viszi a szél, akkor a szemek úgy hasítják fel a bőrt, mint milliónyi üvegdarab…

A moszkvai Katonai Akadémián mínusz 25 fokig kötelező megtartani a szabadtéri foglalkozásokat. Szabadtéri foglalkozás? Moszkvától kb. 800 kilométernyire megépített “mini támaszpont”, mindenben az igazit utánozva, a legközelebbi lakott település minimum 20 km. Nos, itt lehet bátran háromnapos menetgyakorlatot tartani, nem ugrik senki be egy közeli házikóba egy kanna bort vételezni a hideg ellen…

Kicsit délebbre is húzódott a beszélgetés fonala, az erdélyi havasok által körbevett medencéig, és a fehér medvéket is barna medvékre cseréltük: Kasó Tamás barátunk nemrégen járt ezen a vidéken egy vaddisznó vadászaton, amikor a vadváltó mellett (vadváltó: az a hely, ahol a vad kilép a takarásból. A vadváltók olyanok, mint az embernek az utcák, járdák, utak.) a várt vaddisznó helyett egy medvebocs és a mamája tűnt fel, mintegy 3-5 méteres távolságban. Többnyire úgy gondolnánk, hogy nálunk is beállna a fehér színből a barnára váltás egy ilyen helyzetben, de Tamás barátunk elmagyarázta, és el is hittük: a medve rendkívül barátságos állat, nem tép szét, ha tiszteletben tartod az erdő, a természet szabályait, ha nem hangoskodsz, nem végzel hirtelen mozdulatokat, nem lépsz fel támadólag, nem kényszeríted védekezésbe, nem szorítod védekező helyzetbe, nem bántod a kölykét – szóval, ha a természet egyenrangú gyermekeiként viselkedtek egymással szemben, kölcsönös tisztelettel, akkor nem történik semmi baj.

Ilyen, és ehhez hasonló témák tömkelege bukkant fel a vacsoraasztalnál; Reál és Barcelona szurkolók csipkelődései, vitorlás tulajdonosok történetei, ki a papucs otthon és ki a szöges bakancs idegenben ugratások, ki az idős (70+) és ki a fiatal (50+) generációs beszólások és ki a fene az, aki mindent meg tud jegyezni a jóból?

Ja, hogy mi volt a 2 nagyon fontos dolog?

1. A klubtagság megszavazta, hogy a hagyományos pécsi Ambassador Évvégi Malackodást, az egymástól és az óévtől történő közös búcsúebédet 2017. december 30-án, 12:00 órakor a Palatinus Nádor termében fogjuk megtartani, családos programként.

2. Eredetileg felmerült a villányi Mayer Pincészet (Mayer Márton) – dr. Sárszegi Zsolt barátunk, klubtársunk, titkár urunk közvetítésével – invitálásának elfogadása is a Malackodás helyszíneként, de be kellett látnunk, hogy az ünnepi készülődésben elfáradt, szilvesztere koncentráló párjainknak ez túlságosan messze van, továbbá a pincészet férőhelye is szűkösnek tűnik ehhez a családi rendezvényhez.

Mi, férfiak, azonban egyhangú szavazattal úgy döntöttünk, hogy 2018. január 25-én délután halált megvető bátorsággal, nem családos rendezvényként feláldozzuk magunkat a kemencében sült malac, ~ kacsa és ~ liba oltárán, megkóstoljuk az új borokat, és nem utolsó sorban a Mayer Kopár Cuvee-nek is szentelünk kellő időt (Kopár: Villány egyik legjobb dűlőjeként ismert terület, ahol Magyarország legdélebbi szőlőültetvényei találhatóak.). Elvégre ennyit igazán megérdemel Mayer Márton pincészete, ugye? 😀

Sajnálatos módon Horváth Arszlán, Keresnyei János, dr. Kiss Attila, dr. Kondor Tamás és Zagorácz Márk barátaink nem voltak részesei a mai kellemes, kvaterkázós klubnapnak, de bizonyos, hogy 30-án találkozunk, hogy elbúcsúzzunk a 2017-es évtől, és minden jót kívánjunk egymásnak a 2018. évre. legalább annyi jót, mint amennyire jó hangulatú volt a mai klubnap!