Kedves Clubtársunk!
Kedves Pártoló Tagunk!

Az augusztus végi clubtalálkozónk az évszaknak megfelelő, kellemes nyár este volt. Igazi, kerthelyiségbe kívánkozós este. Elég szép számban ültük körül a clubasztalt, bár ebbe a szép számba besegített néhány pártoló tagunk csatlakozása is.

A már jól ismert hűséges feleséghez fordulós, udvarias kíváncsisággal lapoztuk végig jól ismert hűséges Rozmaring étlapunkat. A háttérben háttérzene. A már évek óta háttérhallgatott, ismert kedves Old Boys mentalitású házi guitar man. Alaprepertoárban a 60-as, 70-es évek zenéivel. Amikor még napra-készek voltunk a slágerirodalomban.

Eszegettünk, iszogattunk, beszélgettünk. Szóba került sok minden, sztárépítészek építész alűrjei, jogászfurfangok, énekesnők hangszálainak anatómiai adottságai. Amelyek meglepően korán romlásnak indulnak. Ezt nehezen hajlandóak tudomásul venni szegény énekesnők. Kezdetben a szereposztásra, a zenekarra, a szerzőre gyanakodnak. (Ehhez később csatlakoznak másféle anatómiai vonzerők, sajnálatos romlásai is…)

A jó öreg Duna mellett ülve, szóba hoztuk még, a mellettünk mostanában ártatlanul folydogáló nagy folyót is. Pontosabban a valamikor, bármikor ismétlődő, ártatlanságát vesztő árvizet. Ami ellen a folyó-parti Rozmaring is láthatóan évről-évre újabb komoly építkezésekkel védekezik. Olyan vendéglőé a jövő – ami könnyen átalakítható gáttá. De az aktuális vitatéma a csak pár kilométerrel északibb partra tervezendő mobilgát. Itt, és ebben, egyre parttalanabbak a viták.

Vannak érthető többrétegű lakossági védelmi igények amelyek, komoly szakértői óvatosságok ellen gomolyognak. Ezen a szelíd nyáron azért elmondhattuk a költővel : „ szegény folyó, miért is bántjátok? Annyi rosszat kiabáltok róla, S ő a föld legjámborabb folyója…”- Igaz, hogy ezt Petőfi inkább a Tiszáról írta, de ha tovább él, írt volna a Dunáról is.

De nézzük az előttünk álló club-őszt. Azt javasoljuk, hogy az ebben a hónapban esedékes találkozásunkat és vele beszédtémáinkat egy héttel csúsztassuk el.
Mint ismeretes a szeptember 21-24 hétvégén Magyarországra, elsősorban Budapestre, látogat a IAC vezetősége, küldöttei, és csatlakozó családtagjaik. Ha ragaszkodnánk a minden hó 3. csütörtöki clubtalálkozónkhoz kényelmetlen programtorlódásokat, párhuzamosságokat kéne kezelnünk.
Praktikusabb, segítőkészebb (hilfbereitschaft!), hogy ezzel ne nehezítsük a szervezők dolgait. Találkozunk, egy héttel később, nyugodtabb környezetben.

Van abban valami megtisztelő, hogy a Nemzetközi Club 4-5 évenként el-ellátogat Magyarországra. Pedig az IAC, igazán a legjobb helyek, legszebb városok közül válogathat egész Európában. Jó érzés, hogy hozzánk szeretnek visszatérni. Ez clubdiplomáciánk elismerése. Egy ilyen clubdiplomácia, finoman a háttérben, sokban járul hozzá az „Országimage„, vagy a „Jóhírünk a Nagyvilágban„ című központi áhítások megközelítéséhez.

A jövő hét végi találkozót elsősorban pécsi clubtársaink szervezik, a Tőlük megszokott lelkesedéssel, jó érzékekkel, megfelelő tapasztalatokkal. A bárki számára nyitott részvétel lehetőségeiről többször és időben kaptunk tájékoztatást.

A fenti gondolatokkal eltelve, örömmel hirdetjük, hogy kis clubunk e havi rendes clubestje :

2017. szeptember 28. (csütörtök)
Helyszín : Rozmaring Vendéglő Különterem
Javasolt kezdet: 18:30 óra!

A többit, megbeszéljük majd a clubban. A nemzetközi találkozó eseményei bizonyára kínálnak alkalmat mesélésre, storyzásra.

Kelt, Óbudán 2017. szeptember avagy Szent Mihály havának 15.napján. (A régi magyar naptár szerint, ez a: „Kántorböjt kezdő napja„ /

Ambassador üdvözlettel

S. J.
clubkrónikás