Kedves Clubtársunk!
Kedves Pártoló Tagunk!

Tavaszi clubestéink kicsit megélénkültek. Kiselőadásaink érdeklődést váltottak ki. Az elmúlt májusi clubvacsoránál is volt mire odafigyelnünk. Hegedűs Attila clubtársunk, mint érintett az Agrár Felsőoktatás mindennapjaival ismertetett meg bennünket. Bár az ezzel kapcsolatos napi híreket nézve, hallva, olvasva nem számítottunk különösebb sikertörténetekre.
Mégis csendes melankóliával hallgattuk,hogy egy agrár adottságú, agrár hagyományú ország agrár felsőoktatása nem évtizedes, évszázados bevált és kitaposott utakon halad. Hanem járt utakat folyton elhagy, meglehetős járatlanokért.

Gyanakvásra ad sok minden alkalmat, hogy valahol mindig utakat téveszt. Nem talál vissza, de nem talál már oda se. Pillanatnyilag úgy tűnik az egyéni ültetési ambíciók, nemzeti ugar szakértések, kaszálási kedvek, szüretelési víziók kormányozzák a szekeret. Kérdezünk ahogy Adynál : , A Ló kérdez  „ És megkérdi, míg szép feje kigyúl: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr ?”

Megkaptuk a honi szervező bizottság tájékoztatóját a szeptemberi IAC magyarországi kirándulásáról. Tartalmas tervek, tartalmas árak. Ezeknél megint szembesülünk közép-európai létünk, nyugat-európai beárazásával. Már többször végigbeszéltük ezt a témát. Amikor 1990-ben elindult a magyarországi Ambassador teljesen érthető volt az élet-színvonalbeli különbség. De volt előttünk egy biztató irány, előttünk volt a felzárkózás reménye. (Esterházy Péter szerint egy XVII.századi holland matematikus, bizonyos Christiann Huygens, bevezette a “matematikai remény” – érdekes fogalmát.)

A nemzetközi szervezet ezt elfogadva, mindig különféle kedvezményekben, elnézésekben, belátásokban részesített minket.
Aztán teltek, múltak az évek. Kicsit konkrétabban: 27 évünk elszelelt és mi még mindig pofákat vágunk az európai árak láttán. Pedig a mi kis társaságunk, úgy általában, nem tartozik a magyar átlagnál rosszabb jövedelmi viszonyok között élők clubjába. Emlékszünk, a 90-es évek közepén nálunk járt egy osztrák származású IAC Elnök, Herr Oksakowski, aki elmondta, megért minket. A háború után, Ők,mint osztrák szomszédok is hosszú évekig érezték ezt a szegény rokoni különbséget a háborútól megkímélt svájci szomszédokkal szemben. De aztán teltek, múltak az évek – ott nem kellett 27 /!/ – és már nem estek depresszióba, ha sörözni hívtak egy nagyobb svájci delegációt.

Ott, valahogy, hasznosabban teltek, múltak az évek. Most vajon mennyire ért minket Oksakowski úr?

Mindezen füstölgésektől független kívánva lenni, természetesen reméljük, hogy ismét kellemes napokat tudunk együtt tölteni, mert az eddigi tapasztalatok mégiscsak jó emlékek.
Ugyanakkor csendesen elfogadjuk,hogy a közelgő és hasonló találkozók, inkább az ifjabb Ambassador nemzedék élményének ígérkeznek . Ne zárjuk ki: Övéké a Jövő !

A fent elmondottak alapján örömmel hirdetjük, hogy legközelebbi clubtalálkozónk pontos időpontja:

2017. június 15. /Clubcsütörtök/
Helyszín: Rozmaring Vendéglő
(Óbuda, Duna rakpart, Tímár utcai HÉV megálló)
Javasolt kezdet: 18:30 óra

Clubestéinkre minden Ambassadort szívesen látunk – ha erre jár.

Várható beszédtémáink:

1. Aktuális Ambassador Információk
2. Ambassador Asztali Beszélgetések: Utóbbi éveink egészségügyi átszervezéseinek diagnózisa (Akkor most, hogy tetszünk lenni?)
Előadó: Dr. Naszály Attila főorvos úr clubtagunk
3.Egyéb

A többit pedig megbeszéljük, majd a clubban!

Kelt, Óbudán, 2017. június avagy Szent Iván havának 8. napján

Ambassador üdvözlettel

S.J.
Clubkrónikás