Kedves Clubtársunk!

Telik múlik a Nyár. Ez a Nyár is, jó meleg. Kit itt, kit ott élvezi. Úgy tűnik kollektív nyári clubprogramokra, jó idő óta, nem mutatkozik különösebb igény. Igaz, erős várunk, Tiszakécske-Kerekdomb, már nem nyújtja azt, amit régebben. Legalábbis ahogy halljuk – mert nincs közvetlen tapasztalásunk.

Amennyire magunkról tudható, clubtagságunk kisebb része külföldön, nagyobb része belföldön üdül. Vannak akik kisebb-nagyobb lakásfelújításokkal múlatják az időt. És vannak barátaink akik különféle rendelőintézetek, kórtermek türelmében, kényszer-szünetében várják a teljes gyógyulást.

Ex titkárunk Fekete János úr idén is részt vett a balatoni Kék Szalag vitorlás versenyen. Sőt, kategóriájában a 3. lett. (A képen balról a második. A kategória – bizonyos: Folkboat – még az egyébként úszni tudó szárazföldi ember számára is imponálóan hangzik.)

Legutóbbi clubestünkön, a kertvendéglőben a nyári elérhetőségeknek megfelelő létszámban vacsoráltunk. Váratlan közjáték is adódott. Aznap volt Somló Tamás közismert, népszerű zenész temetése – akivel pár éve egy görcsönyi disznótouron (!) is találkozhattunk – és a kertbe látogatott Horváth Charley zenésztársa – mint vendég. A Főnök Tóth Lajos úr felismerve a ritka lehetőséget, rávette néhány Somló dal eléneklésére. Ezt követően viszont maga a főnök ragadta magához a mikrofont. Karaoke-ben énekelt Demjéneket. Kissé ittasan, de tagadhatatlanul érzelemgazdagon. (Mint tudjuk Demjén rajongó.) Alkoholos befolyásoltságát a közép-európai halotti torok, néprajzilag elfogadott szokásrendszerébe illesztettük.

Augusztusi találkozásunkat, hagyományaink szerint egy héttel elcsúsztatjuk. Részben nyaralási távollétek, részben az állami ünneppel kapcsolatos esetleges program-torlódások elkerülése miatt. Augusztus 20! Az Államalapítás Ünnepe. Egyházi Ünnep is. István Nap is.
Mi, akik már alapítottunk egy clubot, bizonyos szakmai megértéssel szemlélünk, minden alapítással kapcsolatos büszkeségérzéseket. A tűzijátékot illetően, mi kellően önmérséklőek vagyunk.

Szent István udvarának egykori lehetséges ünnepi asztalairól már korábban is elmélkedtünk. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a történelem viharában elveszett a nagy király esetleges menükártyája is. Pedig ez fontosabb krónikás tudnivalókról tájékoztatott volna, mint akár egy véletlenül kiásott „Szent Bal”. Vajon került-e az asztalra Aquincumban felejtett pannon-római recept? Pl.: Fügén hizlalt libamáj? (Természetesen oenogarummal. (Vajon maradt e még egy kis hazai, messzeringó türk korszakunkból? pl.: hússal töltött zöldségek. Innen vezet a történelmi út a Töltött káposztához!) Vajon emlékeztek e még a szakácsok a bizánci ínyencségekre? (pl.:Panírral átsütött borjúhús.) A legújabb korban ezt egyszerűen „bécsi szelet”-nek nevezik. (És Gizella királyasszony? Csak volt a hozományában jóféle bajor, hurka, kolbász ? Némák a krónikások.

Mi mint kései utókor, a történelemben és mint törzsvendég az étlapokon, sokszor találgatásokra vagyunk utalva.

Fontos a zúgó politikatörténet is, jó lapozgatni a régi krónikákat, de hozzánk mint civil fórumhoz talán közelebb áll a konyha, mint az életminőség egyik titka. A békebeli hétköznapok és szabadnapok mindennapi életszeretete.
Bizonyos mértékig ilyenekre is találunk utalásokat Szt. István Intelmeiben. „Itt az idő, hogy többé ne puha kásával etessenek…hanem itassanak meg olykor, fanyar borral…” – tanácsolja fiának a nagy király. Feltehetően a szövegben a kása áttételes értelmű, ez azért nem tipikusan királyfi eledel.
A fanyar bor emlegetése már fejedelmibb. (Ez lehetett akár kadarka is, mely egyes kutatók szerint kis-ázsiai származás.)
István királyról nem maradt fenn semmi emberi mértéktelenség. De édesanyja Sarolta, külföldieknek is feltűnő módon iszogatta az ivókürtből a boros Áldomásokat. Ilyenkor – mesélik a krónikák – a keze is eljárt. Hasonlóan nem állt távol a kicsapongásoktól Vazul,a bohém pogány unokaöccs, akit aztán – mint tudjuk – több mint detoxikálóra ítéltek….
Az elég pontosan tudható, hogy az udvari szervezetben, fontos előkelő, szerepet töltött be a főtálnok és a főbocsár (italfelelős). Ezen szép, hangulathordozó hivatalokból már az Európába való szíves beilleszkedésünkre lehet következtetni.

A mi clubunk európai beilleszkedéséről pedig azt lehet tudni, hogy idén 60 éves a Nemzetközi Ambassador Club. A központi ünnepségek ősszel az alapítás helyén, Bernben, lesznek.
A Nemzeti Ambassador Club Magyarország vezetősége októberben Székesfehérváron tervez, rendes évi találkozót. (Székesfehérvárott megalakult egy új Ambassador Club, Ambassador Club Alba néven)

Mindezeket végiggondolva, az ünnepi gondolatok szellemében örömmel hirdetjük, hogy legközelebbi rendes, havi találkozónk pontos időpontja:

2016. augusztus 25! (4. heti csütörtök)
Helyszín: Rozmaring Vendéglő
/ óbudai Duna part /
Kezdet : 18:30 óra !

Nem tervezünk semmi különös programot. Csendes, évad-levezető, baráti sörözést ajánlunk.
Nem felejtve Krúdy Gyula örökérvényű, bölcs megállapítását az „Utolsó szivar az Arabs Szürkénél” című, elképesztően jól megírt novellából:
„Van valami rejtély a ser körül, amely rejtélyre voltaképpen sohasem jő rá emberfia.”

A többit pedig, megbeszéljük, majd a clubban!

Kelt, Óbudán 2016. augusztus avagy Kisasszony havának 17. Jácint napján.

Ambassador üdvözlettel:

S. J.
a krónikás