Ma reggel úgy nézett ki, hogy az időjárás nem tudja eldönteni, hogy mit sorsoljon ki a kalapjából: nyári meleget verőfénnyel, tavaszi langymeleget hűvös szellővel, borongós őszt idéző borzongatást? Na, jó! A téli zimankón nem illett gondolkodnia… 🙂

Végül a tavasz-nyári keveréket sorsolta nekünk, amelyen – ez teljesen nyilvánvaló, vitán felül áll – nem hiába dolgoztak a szervezők – panaszra semmi okunk nincs. Jut eszünkbe: a szervező! Mielőtt bármilyen beszámolóba kezdenénk, háromszoros sapkadobálás Kasó Tamás barátunk javára. Tizenegynéhány éve, amióta csak az április első szerdai “külső helyszínes” klubnapot felvettük az ambassadorok pécsi világörökségébe, azóta barátunk lelkesen és kitartóan szervezi a programot. Hipp-hipp és hurrá! Köszönjük szépen Kasó Tamás!

Már korábban is próbálkoztunk azzal, hogy más klubbokból hívjunk vendégnek ambassadoros barátokat, de idén már kifejezett szándékunk volt, hogy minél több klubból jöjjenek el, és örüljenek velünk a tavasznak, együtt kóstoljuk az új borokat. Örömünkre az Ambassador Club Alba, az Ambassador Club Duna  klubok négy tagja elfogadta meghívásunkat, és reméljük, hogy jövőre (2017. április 05. szerda) már minden klubból érkeznek hozzánk a kihelyezett klubnapra!

Ha barátaid vannak, akkor megfiatalodsz, vagy örökifjúvá válsz!” – mondja egy nagy ember (121 kg, 187 cm). 🙂  🙂

Aki a mai napon a pécsi főpályaudvaron 15 óra körül körbenézett, az csak egy nagy emberkavalkádot látott. Az Ambassador Club Pécs tagjai és vendégei nem sokban különbözött a középiskolákból vagy a munkahelyekről hazafelé tartók seregétől; egy kicsit az átlagéletkor közelebb a hatvanhoz, mint az ötvenhez, de a hétköznapokon is öltöny-nyakkendős urak úgy fickándoztak, mint az iskolából kiszabaduló kiscsikók. Nevetés, móka, kacagás – semmi felhő a homlokon, nincs cég, nincs főnök, nincs beosztott, nincs versenytárgyalás – csak mi vagyunk egymás között (meg néhány tucat másik útitárs).

Még a Piroska (asszonynevén:  Bzmot) is vidámabban zakatol, ha a mosolygókat kell cipelnie. 🙂

Csak a fogadó-pálinka változik, ifj. Tiffán Imre – házigazdánk – semmit. Talán a fürtjei között több az ősz hajszál, de a kedves fogadtatás nem változik; az ajtóban a tálcányi hűtött, jófajta, szőlősor végén szedett csonthéjasból készített párolmány-stampedli hadsereg állja utunkat, de mi hősiesen átverekedjük magunkat rajtuk.

A hatalmas asztal már előterítve, tányérok, kanalak, villák, kések .. ééés borok várakoznak ránk, meg némi borkóstoláshoz illő kis sajt- és kolbász falatocska. Ahogy mindenki elfoglalja helyét, csendesedik a zsibongás, elnök urunk szólásra emelkedik, ezzel jelezvén, hogy az Ambassador Club Pécs kihelyezett klubnapja hivatalosan megnyittatottnak nyilváníttatik. 🙂

A napirendi – az alkalomhoz illően – kellően kurták; elnök urunk röviden beszámolt az elmúlt eseményekről, és fixáltuk a következő hónap tennivalóit, majd az Ambassador Club Magyarország jelenlévő elnöke – Keresnyei János barátunk, becsületes nevén: Kesu – kapott szót. Ő elmondta, hogy a klubokkal történt beszélgetések során arra az egyezségre jutottunk, hogy október hónapban az Ambassador Club Alba rendezésében tartunk egy magyarországi klubtalálkozót. Részleteket majd később egyeztetjük, mondotta dr. Szomor Attila barátunk, az Ambassador Club Alba elnökeként.

És elérkezett a nap fénypontja, közvetlenül a rétesek érkezését megelőzően; Tiffán Imi barátunk vezérletével a “jó pokol” bugyrába érkeztünk, kezdetét vette az igazán nemes borok kóstolása. Minden évben megnézzük, hogy az előző egy-két, vagy öt év nemes borai hová fejlődtek. Az útikalauzunk az utolsó pörsenést is elmeséli róluk, így nincs az az érzésünk, hogy csak hörpöljük a nedűt, hogy ártson. És valóban, így nem is árt. Jó kedved fokozódik, de úgy érzed, hogy te is kint vagy a szőlőfürttel, fejlődsz, növekedsz, szüretelnek, vigyáznak a sav-alkohol egyensúlyodra, gondoznak, érlelnek, és itt vagy, hogy mások gyönyörére legyél.

És amikor már azt hiszed, hogy a kóstolások csúcsán vagy, akkor is van még egy lépés felfelé; 2 barátunk is bérel trezort ebben a pincészetben, és Seres Laci – az egyik trezorgazda – előveszi a hatalmas trezorkulcsot, majd bejelenti, hogy szabad a gazda… 🙂 (A másik trezor gazdája friss tulajdonos, neki “csak” azok a borok voltak a trezorjában, amelyek a legfrissebbek, és mindenképpen kóstolás alá kerültek.)

Két olyan üveg nyaka lett kitekerve, amelyik már évek óta nevelkedett a trezorban, amit inkább húsz-, mint tízezrekben mérnének, ha lenne kereskedelmi forgalomban. Laci barátunk jóvoltából átszellemülten élhettük meg, ahogyan a szőlő lelke, nedve, átjárja testünket. Köszönjük!

Este nyolckor a Bzmot egy élményekkel, szeretettel, barátsággal feltöltött csapatot vitt magával haza; holnap kezdődik egy új nap, új kihívásokkal, de a mai nap az aranylapjaink közé lesz besorolva. Köszönjük meg egymásnak ezt a csodálatos délutánt! Köszönjük szépen!

A képeket a fotóalbumunkban is meg lehet tekinteni: https://www.ambassadorclub.hu/emlekkonyv/rac-pecs-emlekkonyv/rac-pecs-kepek/?wppa-occur=1&wppa-album=21&wppa-photo=316