Kedves Clubtársunk!

Az év első clubtalálkozóján kevesen voltunk. Megbeszéltük a clubévzáró élményeit. Elgondolkoztunk közös ismerőseink elgondolkoztató történéseiről. Szóba kerültek az átlagos életkorunknak és átlagos egészségügyi körülményeinknek megfelelő nem mindig átlagos egészségügyi kihívásaink aztán bizalomgerjesztő orvosok, megnyugtató kórházak. Hivatásos nyugdíjas-találkozó szervezők, alapvetően jó hangulatúnak minősítették volna a clubestet.

Ami, a még előttünk álló clubév terveit, programjait illeti, januárban még nem röppent fel különösebb elképzelés. Talán nem túlzás ha mondjuk: semmi nem röppent fel. Viszont!

Visszatérően szembe kell néznünk a club-kincstárosi poszt tartós megoldatlanságával. Nem kétséges az Alapszabályunkban optimistán előírt választásokat (2 évenként!) már régóta nem tudjuk gyakorolni. Nem is nagyon kívánjuk. A titkári poszt is sajátosan ex-titkárivá alakult. Azt is nehezen tudnánk kideríteni, ki is az elnökhelyettes. (Ha kiderítenénk, Ő csodálkozna legjobban…)

Szerencsénk, hogy elnökünk egyben doyen–ünk biztos pont. Posztját még mindig jókedvűen tölti be. Külön szerencsénk, hogy tanult szakmája a diplomácia, így nemzetközi reprezentációk alkalmából mindig teljes illúziót keltően képvisel minket. A club lényegét adó találkozások és együttlétek milyenségét, szerencsére kevéssé befolyásolja az alapszabályszerűség. Valószínű, hogy egy 12 fős clubszervezet, amelyből 8-9 fő az aktív, nem igényel 4-5 fő tisztségviselőt. Ez a mi speciális esetünkben, már kicsit Pál utcai fiús gittegyleti pedantéria.

Persze, amikor lelkesen alakultunk, számíthattunk akár 50-60 fős tagságra is. Ez aztán clubtörténetileg nem így alakult. Ezért jó ideje érezzük, valahol belülről, hogy inkább egy baráti asztaltársaság nem túl szigorú kritériumainak, mint egy civil társadalom elevenségét reprezentáló egyesületnek felelünk meg. Ez azért még nem olyan nagy baj. Ettől függetlenül Egyesületként tartanak minket számon.

Persze ha időnként – szerencsére csak 20-25 évenként – egy Ügyészség megvizsgál minket, Ők csak törvényeket, alapszabályokat, vállalásokat nézhetnek és kérhetnek számon. Nem tudnak mit kezdeni egy régi szabadidős club azon öreguras mentalitásával, ami tehernek érez még protokolláris kötöttségeket is. Nekik nincs különösebb felhatalmazásuk átérezni egy jogi személy életkori, pályavégi hangulatváltozásait. Nem láthatják a jogi személyben a természetes személyt. Persze ismeri a Jog –már a római jog is! – a méltányosság jogfogalmát (ius aequum), de hát azt is jogszabályba kell foglalni…

Az Idők múltával olyan gondolat is felvetődhet, hogy tartsuk e magunkat az eredendően vállalt clubkötelezettségeinkhez? Elsősorban a különféle tagdíjak viszonylag szorgalmas befizetéseihez? Ez természetesen alapvetően változtatná meg eddigi elismert helyünket a nemzetközi Ambassador családban.

Bár másfelől tudjuk, hogy a nemzeti Ambassador hétköznapokban, jóideje vannak határozott bezárkózásra utaló jelek is. Az elkövetkező clubüléseken a kívánatos ételsorok felelős rendelése mellett, ezeket a felvetéseket kéne kicsit végiggondolnunk.

Most elsősorban, a kincstárosi működőképesség kényszerű improvizációira kéne folytatólagos megoldást találni. Hiszen türelmes kincstárosunk, folyamatos figyelmeztetései és segélyjelzései miatt, nyugodtan támadhat egyfajta cserbenhagyásos club-bűntudatunk. Széles kalapemeléssel nézünk pécsi clubtársainkra, akiknél már idén is, év elején megtörtént az alapszabályszerű korrekt tisztségváltás. Sok Szerencsét kívánunk!

Így a fenti, talán téliesen borongós alkalmi hangulataink ellenére is, örömmel hirdetjük e havi rendes clubtalálkozónk pontos időpontját :

2016. február 18. (Clubcsütörtök)

Helyszín : Rozmaring Vendéglő! (az ősi óbudai Duna rakpart)

Kezdete : 18:30 óra!

Clubestéinkre minden Ambassador közeli barátunkat, ismerősünket szívesen látjuk – ha erre jár !

A többit pedig megbeszéljük , majd a clubban!

Kelt, Óbudán, 2016. február avagy Böjtelő havának 10. napján

Ambassador üdvözlettel

S. J. krónikás