Kedves Clubtársunk!

Az ünnepi állami és clubprogramok esetleges torlódásainak elkerülése céljából, a szokásosnál egy héttel és egy csütörtökkel későbbre javasoljuk a clubestet.

Sajnos Szent István királyunk konyhájáról nem maradt reánk ünnepi menü vagy étlap vagy legalább töredékekben egy ünnepi pohárköszöntő sem. Bár a még oly nagyszerű pohárköszöntőket, koccintásokat, sőt esküket és fogadalmakat is, valahogy lecseréli a történelem, mint egy ünnepi asztalterítékeket.

Különféle italgyártók többször próbálták a nagy király nevével szentesíteni italukat. Így van Szt. István pezsgő, habzóbor, sör és pálinka is. Azt, hogy első királyunk mit szeretett inni, sajnos nem tudjuk. Pedig de jó volna tudni. (Lehet, hogy nemzet-karakterológiai szempontból már hátrányos, hogy első magyar nyelvemlékünk egy halotti sirató, ahelyett, hogy egy pohárköszöntőt találtunk volna…)

Viszonylag áttekinthetőbb történelmi távlatból emlékezhetünk egykori clubtörzshelyeink étlapjaira. Az első törzshelyünkön, a Kaltenbergben, közkedvelt volt egy bizonyos „töltött sertésjava”, és a „ sörmestertál “.Ahogy böngészem a mostani Kaltenberg étlapot, a különféle chef-váltások elsodorták ezt az étket.

A második találkozóhelyünkön az Oktogánnál lévő Kékes Étteremnél nem csak egyes fogásokat, az étlapot, hanem az egész éttermet elsodorta az újkori történelem. Helyén most OTP fiók kínálja szerény kamatait.

A harmadik clubhelyünk a városligeti Tóterasz (akkor még Golden) Étterem még nagyjából megvan. Igaz inkább jól felszerelt büfére emlékeztet. Itt már a mi látogatásaink idején is, kicsit titokzatos, nehezen áttekinthető volt a konyhai szolgáltatás. Meglepően korán, már 19 óra körül zárt a konyha.

A negyedik clubéttermünk a Rózsadomb évekig kellemesnek látszott. Elegáns, patinás, több termes vendéglátó volt. A külső teremben halk zongoraszó, a különterem disztingvált, a konyha választékos. Aztán minden megbolydult. Egyre zavarosabb, egyre furcsább koncepciójú vállalkozók bérelték, és rövid időkön belül sorra befuccsolták. Most is üresen áll. Pedig 1935-ös nyitásától kezdve jó hírt szerzett, átvészelt háborút és forradalmat, korszakokat és rendszereket.

Az ötödik vendéglőnk az óbudai Lajos utcai, Régi Sipos volt. Az 1930-as évektől a halételekről legendássá vált kisvendéglő, a mi időnkben már nem termelte a legendát. A legendából próbált megélni. Különösen a konyhája fordult a egyszerű kommercialitásba, sima jellegtelenségbe. Pedig mi, egykori jó hírére gondolván, türelmes értetlenséggel lapozgattunk az étlapot. „ Jöjjön ki Óbudára…!” Ezért?

A hatodik és már hosszú évek óta használt törzshelyünk az ugyancsak Óbudán elterülő Rozmaring Kertvendéglő. Berendezése kicsit vadászház-szerű, de kellemes, több-funkcionalitása, sokterműsége elgondolkoztató. Duna partisága, kellően ki nem használt földrajzi adottság. Speciel a konyha, ami egy étteremnél mégiscsak a kegyhely , nem követel Isten-tiszteletet. Nem áll arányban az időnként hirdetett étteremvezetési, hangulatteremtési ambíciókkal. (Mármint, hogy nehéz itt eldönteni, ki a vendég és ki a vendéglátó stb.) Időnként felreppen biztató hír, új szakácsról, új konyháról, új étlapról. De inkább marad a megtört gasztronómiai lendület.

Azért újra és újra ébredő étvággyal, – „Éhe kenyérnek, éhe a Szónak, Éhe a Szépnek …” (Ady) – örömmel hirdetjük, hogy e havi, lényegében rendes

clubtalálkozónk pontos időpontja: 2015. augusztus 27., csütörtök

Helyszíne: Rozmaring Kertvendéglő

Kezdete: 18:30 óra

Műfaja: csendes nyárvégi baráti sörözgetés a kertben, rálátással a vén Dunára

Amint olvashattátok, nemzeti clubelnökünk figyelem-felkeltéséből, svájci clubbarátaink a Zürich melletti Badenben hívnak nemzetközi clubtalálkozóra a 2015. szeptember 25-27-i hétvégén.

A többit pedig megbeszéljük, majd a clubban.

Kelt, Óbudán, 2015. augusztus, avagy Kisasszony havának, Szt. István napján.

Ambassador üdvözlettel

S. J.

clubkrónikás