Kedves Clubtársunk!
Legutóbbi, júniusi clubtalálkozónkon igazán kiélhettük clubunk nemzetközi jellegét. Átérezhettük egy nagy európai clubcsaládba tartozás biztonság-érzetét. Tudnak rólunk, számon tartanak minket és Ambassador ajtónkon tényleg bármikor bekopoghat egy vendég – egész Európából.
Bár, azt sajnos nem tudtuk félreérthetetlenül demonstrálni, nálunk általában telt ház van, de külföldi clubtársainkkal kiegészülve egészen jól mutattunk. (Pontosan négy, német nyelvterületű clubtárs vendégeskedett nálunk.) Szerencsés véletlen, hogy vendégelőadónknak Weiler Árpád barátunknak is van köze az Ambassadorhoz, hiszen hosszú évekig volt a pécsi club tagja. Előadása, Naszály Attila barátunk szinkron-tolmácsolásával így mindjárt európai fülekre talált. A budai vár dicső múltja, kiszámíthatatlan jelene és jövője volt az előadás témája. Nem tudjuk külföld barátaink udvarias figyelmében mennyire zsongott a számukra sok idegen név, király, építtető és újraépíttető. Láthatták, hallhatták színvonalas, tartalmas témákkal és előadásokkal próbáljuk mulattatni a magyar Ambassador időt.
Tehát június végén, a Nemzetközi Ambassador Club (IAC) Igazgatótanácsa tartotta rendes éves esedékes ülését Budapesten. Hasonló nemzetközi clubesemény 2007 márciusában volt fővárosunkban, amikor a nemzeti clubok elnökei jártak nálunk. Akinek volt alkalma az elmúlt Ambassador évtizedekben többször is találkozni nyugati clubtársainkkal, különösen baráti tanácsadóinkkal (Helmut Clauss, Kurt Mayrhofer stb.) észlelnie kellett ,hogy sajnos nincsenek már a közelben. A nemzetközi vezetőség kissé megfiatalodott emiatt jó érzés, hogy Nekik is bizonyíthattuk: azért működünk.
Sőt, mint messziről jött embereknek bizonyára imponálhatott beszámolónk, Magyar Ambassador díjakról, Ambassador ösztöndíjakról, Ambassador Bálokról, Ambassador Weblapról stb.
A hétköznapi Ambassador clubság azért tudjuk, nem ennyire szépen lobogó. Gondoljunk arra, hogy ha egy kedves tisztségviselőnk, megváltozott körülményei miatt át kívánja adni a tisztségét, nincs könnyű helyzetben. Nincs kinek átadni éveken át. Kicsit túszként hurcoljuk magunkkal.
Vagy országon belüli kapcsolataink milyensége . Pl: ceglédi barátaink túlnyomó részével, kb: 20 éve (!) egyszer sem találkoztunk…
Az szerencsés, hogy van némi építkezés, van egy fiatalos Duna Clubunk és magjában megfogant egy-egy club Kisbéren és Székesfehérváron.
Nemzetközi kapcsolataink is lazák. Ritkán élünk a rendszeresen érkező meghívásokkal. Mint nemzeti elnökünk (Keresnyei János úr) kör email-jéből tudhatjuk idén, szeptember 24-27-én is várnak minket Badenbe, nemzetközi összeröffenésre. (Szerencsés új körülmény, hogy ezekhez az utazásokhoz már tud anyagi támogatást adni a nemzeti clubkincstárunk.)
Node, végeredményben egy jóízű, jó hangulatú találkozó emlékét hordozhatjuk magunkban és ennek hatása alatt örömmel hirdetjük e havi rendes clubestünk:
2015. július 18. / Clubcsütörtök /
Helyszín: Rozmaring Kertvendéglő
Javasolt kezdet: 18:30 óra !
Tekintettel sok éves tapasztalatunkra, a virágos nyári idény alapvetően üdüléses, utazásos jellegére, nyáron a clubtalálkozókon különösebb programot nem tervezünk. Ez magyarázza a szokatlanul korai meghívót is. Aki el tud jönni annak örülünk, azzal csak ülünk a Duna mellett, azzal csak kedélyesen beszélgetünk, azzal csak iszunk az asztal felett, amely Óbudán ugyebár tarka-barka…
Itt jegyezzük meg augusztusi találkozónk egy héttel későbbre esik, lévén a 3. csütörtök augusztusban: 20 –a!
Többek kifejezetten biztatónak értékelték a hírt, miszerint a Rozmaring szakácsot keres. Ez akár új távlatokat nyithat a sokat próbált Rozmaring konyha és étlap reformjában.
És nem felejtjük a mélyen elgondolkoztató óbudai mondást: „Van valami rejtély a sör körül, amely rejtélyre voltaképpen sohasem jő rá emberfia…” (Krúdy: Utolsó szivar az Arabs szürkénél. Óbuda. Templom utca 15. 1927.)
Kelt, Óbudán, 2015. július avagy Szent Jakab havának 5. napján
Ambassador üdvözlettel
S. J.
a clubkrónikás
