Füzes János archív felvételen (Sorstársak műsorvezető 1981.- Pécsi Körzeti Stúdió))

Füzes János archív felvételen

– Tudjátok, hogy 15 évvel ezelőtt hogyan köszöntek egymásnak a kínaiak? – indította előadását az Ambassador Club Pécs tegnapi klubnapján Füzes János (akinek felsorolni is hosszadalmas, hogy milyen területeken dolgozik, ezért a szó nemes értelmében annyit mondunk: újságíró, médiaszakember).

Természetesen, halvány fogalmunk sem volt róla, ő elmondta (leírva egyébként így néz ki: 你今天吃了): „Ettél ma?”

Látván arcunkon a megdöbbenést, így folytatta: „A Kínai Népköztársaságban 15 éve még nap mint nap így köszöntötték egymást az emberek, mert valóban éheztek.”

Gondoljunk bele; mintegy 1,5 milliárd kínai él földünkön, abból 200-300 millióan az anyaországon kívül. Milyen méretű lehetett az éhezés, ha így bevonult a köztudatba?

Füzes János alaposan felkészült az előadásra, és olyan információkat adott át nekünk, amelyek a kínai nép életét, szokásait, tradicióit, szemléletét mutatta be „közember a közemberről” nézőpontból, olyan dolgokat, amelyek nem egy kattintásnyira vannak tőlünk az interneten.

Számunkra Kína egy egzotikus, távoli ország, furcsa szokásokkal, különös beszéddel, ötezer éves kultúrával.

A kínai örök (jung) szó leírása (forrás: WikiPedia)A kínai hivatalos írásjelek száma 40–50 ezer különböző írásjegyet, és ma egy diplomával rendelkező művelt kínai átlagosan csak 3.500–4.000 írásjegyet ismer/használ.

A pu-tung-hua a Kínai Népköztársaság hivatalos nyelve, de valójában 7 nyelvjárást (a mi fogalmaink szerint: önálló nyelvet) és mintegy további 50 olyan nyelvjárás van, hogy előfordul; nem érti meg egymás beszédét két kínai. Elképesztő méretek, elképesztő gondok, fantasztikus megoldások.

„Nagyon ritkán hallani olyant, hogy megvertek egy kínait, vagy handabandázik egy kínai.” – mondta Füzes János.

„Bárhova kerülnek is a világban, igyekeznek a legmesszebbmenőkig alkalmazkodni a fogadó ország szokásaihoz, legyen az az USA, vagy legyen az Magyarország.”

Füzes János beszélt nekünk a vallásgyakorlásról, a pekingi utcán való közlekedésről, a temetésről, az életről, a halálról – mintha mi is ott lettünk volna a kínaiak között.

Természetesen, ennek a „kínai estnek” pécsi, közvetlen „becsatlakozása” is van:

A világon hetedikként a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán alakult meg az a Konfuciusz Intézet, amely a jelenlegi akadémikus orvoslást kiegészítve a kínai medicinában gyökerező terápiás eljárások oktatására, tudományos módszerekkel történő vizsgálatára és alkalmazására vállalkozik. Az intézetet ünnepélyes keretek között adták át 2015. március 27-én.

Mi, pécsiek, rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy egyetemünkön megvalósulhat a komplementer medicina keretében a főiskolai és az egyetemi szintű kínai orvoslás oktatása.

Igazán hasznos, élményteli klubnapot tudhattunk magunkénak, köszönhetően Füzes János úr kellemes, tudásanyagban gazdag előadásának.

Szerintünk hamarosan ismételten meghívjuk őt, amikor elmondhatja, hogyan halad a munkával a pécsi Konfuciusz intézet, milyen keresettsége van a pécsi kínai nyelvtanfolyamoknak, mikor végez az első magyar-kínai orvoslás orvosa, lesz-e kínai-magyar kétnyelvű általános és középiskola, stb.

Hogyan is mondta Füzes János úr? Okos, értelmes, kulturált ember nem engedheti meg magának, hogy másfél milliárd emberről ne vegyen tudomást.