Az előzetesen meghirdetett napirendi pontokkal a mai Klubnapon az Ambassador Club Pécs tagjai – vendégeik jelenlétében – a fennállásuk több mint 20 éve alatti legrövidebb Közgyűlésüket tartották kihelyezett Villánykövesden.

A Rendkívüli Közgyűlésnek 2 napirendi pontja volt:

1. Az Ambassador Club Pécs új alapszabályának elfogadása

2. Egyebek

A Közgyűlést Kasó Tamás alelnök úr „vezényelte”. Ismertette a napirendi pontokat, amelyeket a tagok egyhangúlag megszavaztak, majd a Közgyűlés egyhangú szavazattal megválasztotta a jegyzőkönyv vezetőt és a jegyzőkönyv hitelesítőket.

Kasó Tamás úr ismertette a tagsággal, hogy a Pécsi Törvényszék 4 oldalon keresztül 19 pontban sorolta fel azokat a pontokat az Alapszabályunkból, amelyeket az új Ptk és a módosított Civil törvény értelmében kifogásoltak, pontosítanunk kellett.

A Végzés alapján a Klub úgy döntött, hogy a 20 éve formált, alakítgatott alapszabályt ötvözi a hagyományokkal, a kialakult eljárásrendekkel, az új Ptk-val és a Civil törvénnyel, valamint a különböző egyéb törvényekkel, és ennek figyelembevételével teljesen új alapszabályt alkot.

Az Alapszabály megalkotása befejeződött, minden tag előzetesen írásban kézhez kapta, véleményezhette, így a mai Klubnapot hivatalosan Rendkívüli Közgyűlésnek hirdettük meg, hogy az elfogadásnak hivatalos, jogszabály szerinti kereteket adjunk.

Az Ambassador Club Pécs tagsága az új alapszabályát a 2015.04.01-én megtartott Rendkívüli Közgyűlésen egyhangúlag elfogadta és hatályba léptette.

Az „Egyebek” napirendi pontra érdemi javaslat nem született, így a Közgyűlés befejezte hivatalos munkáját. (Amennyi idő alatt leírásra került ez a pár sor, nagyjából annyi idő alatt le is zajlott a Közgyűlés – igazi rekord. 🙂 )

A Közgyűlést követően a tervezett klubnapi programmal folytatódott a nap: Villánykövesden, a Tiffán Pincészet termében kezdetét vette a hagyományos tavaszi bormustra.

A programot – 11. alkalommal is – óriási és töretlen lelkesedéssel, házigazdai szívélyes figyelemmel, odafigyeléssel és törődéssel, Kasó Tamás barátunk szervezte a Tiffán és Fia Kft. pincészetében.

1757-ben, a második betelepítési hullámban érkezett Elzász-Lotharingia területéről, az Alsó Elzászi részről származó Tiffán család ősei, az akkori Tiffánok éppen ezt a pincét vásárolták meg akkoriban – mesélte Tiffán Imre, a pincészet vezetője, a Magyarországon ismert és elismert borász család jeles tagja.

Tiffán Imréről annyit mindenképpen érdemes megjegyeznünk, hogy a szakmai lobogáson és tűzön felül az örök mosolygás, jókedv és türelem jellemzi. Eddig csak egyetlen-egyszer láttunk a mosolygós arcán egy ideges rángást végigfutni, amikor egy tapintatlan borkóstoló vendég megjegyezte, mennyivel jobb lenne a kóstolt vörösbor élvezeti értéke, ha kólával ihatná…. 🙂

A hagyományos mustra majdnem teljesen hagyományosan zajlott; annyi volt most az eltérés, hogy nagy-nagy örömünkre másik klubokból is érkeztek barátaink; Kisbérről Kovács István és dr. Fehér Miklós urakat köszönthettük, míg az Ambassador Club Duna tagságából Naszály András és Orosz Tibor urak voltak jelen.

Nem maradhat szó nélkül az sem, hogy a pécsi klub pártoló tagjai közül dr. Szomor Attila, Kaszás Endre és Simon Attila és dr. Ezer Ferenc urak is megtiszteltek bennünket, így a létszámunk is rekordokat döntött.

(Nem mellékesen, de azt is meg kell jegyeznünk, hogy a klub-összefonódásnak – remélhetőleg – hamarosan új szüleménye is lesz: előkészületben a várhatóan őszi alapítású Ambassador Club Székesfehérvár alapítása, melyben dr. Szomor Attila barátunk és az Ambassador Club Duna székesfehérvári illetőségű tagjai a zászlóvivők. Már 5 fővel büszkélkedhetnek, és reményeik szerint őszre mintegy 10-en lesznek.)

A hagyományos menü (vegyespörkölt-nokedli-káposztasaláta) elfogyasztása során Tiffán Imre bemutatta az év új borait. Elmondta, hogy miket tettek a mostoha időjárás hatásai ellen, elmesélte, hogy a 2014-es év boraiból nem valószínű, hogy lesz testes, kiugró vörösbor, de azt is ismertette, hogy milyen technológiákkal, módszerekkel, munkákkal érték el a villányi borászok, hogy tisztességes borok kerüljenek az asztalra.

Az étkezést követően, a friss borok (olaszrizling, rozé cuvée és oportó) kóstolgatása után – a szokásoknak megfelelően – alászállt a társaság a Tiffán Pince mélyébe, és megnéztük, hogy tavaly óta melyik bor mennyit fejlődött, érett, finomult.

A borok ízlelése közben megint élvezhettük Tiffán Imi előadását, gondolatait – ilyen volt például az, amikor nehéz kérdésünkre – Egy villányi borász(at)nak milyen távlatokban kell, szabad gondolkodni? – kaptunk választ. Pontosabban, nem is választ kaptunk, inkább a hangos gondolkodásnak lehettünk fültanui: Egy szőlőtőke, egy ültetvény akár 100 éves kort is megér, termést hoz. A telepítést csak kis mértékben befolyásolhatja éppen aktuális borízlés, az aktuális gazdasági környezet vagy agrárpolitika.

Nincs olyan, hogy a termőre fordult tőkéket x év múlva lecserélik valamilyen nyomos érv alapján, még a hibás döntést is túl kell tudni élni. Sok minden érvet mondott még Imre, mire abban állapodott meg magával, hogy legalább 30 évre kell tudni nagy biztonsággal tervezni. Látszott, hallatszott, hogy ezen a kérdésen nem a mi felvetésünkre gondolkodott el először…

Amikor a „hivatalos” kóstolás végére értünk, Seres László barátunk előrukkolt egy rendkívül kedves, nagyvonalú gesztussal: tudni kell azt, hogy a villányi nevesebb, jobb pincészetekben létezik bortrezor szolgáltatás. A bortrezorban optimális körülmények között tárolható a bor, a szolgálató minden évben a legkiválóbb borait elhelyezi a trezorban, a tulajdonos is itt gyűjtheti borkincseit. Ha a bortrezor gazdájának illusztris vendégei érkeznek, akkor csak kinyitja a trezorját, és autentikus környezetben kiváló borok mellett beszélgethetnek, élvezhetik a palackokba zárt napfény ízét.

Nos, Laci barátunk magával hozta a Tiffán Pincészetben található trezorjának kulcsát, és felajánlotta, hogy fogyasszunk a zsúfolásig telt bortrezorjából amennyit csak kívánunk. 4 nemes palackkal kívántunk… 🙂

Köszönjük szépen Seres Laci barátunknak ezt a nemes, nagyvonalú gesztust, a meglepetést!

A pinceszerből visszatérve még elfogyasztottuk a (hagyományosan) friss réteseket, kicsit kvaterkáztunk, kicsit vásárolgattunk a borokból, kicsit átmelegedtünk a cserépkályha melegénél, majd útra kerekedtünk hazafelé.

A hazafelé útról Szentiványi László barátunk (72) így nyilatkozott:

Nem tudom, hogy mi történhetett az Urakkal, talán öregszenek? Alig három-négy nótát énekeltünk csak, a szokásos harminc-negyven helyett. A kis piros vonaton nem sokan voltak már így, este 8 óra körül, emelkedett hangulatban folyt a beszélgetés, de kevés volt a nóta… 🙂

Seres Laci újabb kedvességgel szolgált: az érte érkező autót átengedte dr. Ezer Ferenc és dr. Fehér Miklós barátainknak, akik Szigetvárra igyekeztek, míg ő gyalog indult a hazafelé útnak. A többiek pedig egy újabb élményekkel teli nap után a Belvárosba, Kertvárosba, Uránvárosba, Pogányba, Nagyárpádra, Postavölgybe indultak, és bizonyára mosolyogva hajtották fejüket nyugovóra.

Sajnos, némi kis baj is történt: 91 db kép készült a mai napról a másolandó fájlok számát nézve, csakhogy az átmásolás során a fényképezőgép memóriakártyája a hetedik kép másolását követően befejezte földi pályafutását. 🙁

Képek ide, memóriakártya oda, úgy gondoljuk, hogy egy nagyon tartalmas, kellemes, idegeket simító nap volt a mai, a Tiffán Pincészetben, a kis piros vonaton, egymással.