Ambassador Club Pécs 20 év - csoportkép (Kovács Tamás fotó)

Ambassador Club Pécs - dr. Kondor Tamás elnök úrNagyon jó érzés Ambassadornak lenni – talán így lehetne összefoglalni röviden a tegnapi este történéseit. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején… 🙂

Volt a tegnapi napon egy rendkívüli közgyűlés, amelyet olyan gyorsan és simán bonyolítottunk le, hogy szinte magunk is alig vettük észre. A meghirdetett időpontban, 19:00-kor, dr. Kondor Tamás megnyitotta a közgyűlést, és megállapította, hogy a közgyűlés szabályszerűen került összehívásra, Kasó Tamás, Katics József és Seres László tagok kivételével mindenki megjelent, így a közgyűlés határozatképes.

A közgyűlés egyhangúan megszavazta az alapszabály módosítását, és ugyancsak egyhangúlag (titkos szavazással) megválasztotta a „régi-új”elnökséget.

A rekord gyorsasággal lebonyolított kötelezettséget követően már teljes mellszélességgel lehetett koncentrálni arra a feladatra, amiért igazándiból összegyűltünk: az ünneplésre.

Érdekes, hogy az 50-es éveikben járó klubtagság arcán mennyire látszott a feszültség: vajon megfelel-e mindenkinek a rendezvény, vajon hogyan fog sikerülni. Kicsit megint előreszaladva a történésekben: sikerült! Ugyanezen csapat arcai nyugalmat, derűt, örömet tükröztek éjfélkor is, amikor lassacskán szedelőzködni kezdtünk. Valaki megjegyezte: „Azért sikerült ilyen jól ez az este, mert nagyon akartuk, és végső soron mi, magunknak tettük felejthetetlenné.” Milyen igaza volt…

AAmbassador Club Pécs 20 év - dr. Naszály Attila, a NAC Magyarország örökös tiszteletbeli elnökembassador_Club_Pecs-20-ev-2013-12-07_057_drNaszalyAttilaNem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan, mint az este; minden úgy működött, mintha Szentiványi Laci barátunk mindenkibe egy Patek Philippe órát épített volna be. Percre pontosan 19:30-kor kezdtünk: dr. Naszály Attila, a NAC Magyarország örökös tiszteletbeli elnöke emlékezett pár percben a magyarországi Ambassador szervezet megalakulására, köztük a pécsi klub alakulására.

Ambassador Club Pécs 20 év - Héder Sándor, a NAC Magyarország elnökeHéder Sándor, a NAC Magyarország elnöke köszöntőjében beszélt arról, hogy bár akadtak/akadnak a 20 év alatt nehézségek, de „…A mi kulturális környezetünkben hagyományosan lázadunk a ránk kényszerített értékek és szabályok ellen, viszont az önként vállalt és betartott szabályok biztosítják a hosszú távú prosperitást.”

dr. Kondor Tamás, a RAC Pécs elnöke köszöntőjében büszkén és kissé meghatottan vallott az Ambassadorságról: „…Számomra e klub egy sziget, mely békét, barátságot, kulturált kikapcsolódást hoz a hétköznapok forgatagába. Egy társaság, mely a benne rejlő értékrenddel, erkölcsi tartással mintaként szolgál a társadalom egészének. Emberek csoportja, mely humánus, egymást segítő közösséget alkot. Tradíció, mely a civil világ alapvető emberi értékeire, a közösség erejére, a tudás és a kultúra örökkön megújuló, mégis örök érvénnyel ható egységére épül. Férfiak társasága, kik büszkén vállalják, hogy erejük, kitartásuk és hitük a mellettük álló nőből és az őket körülvevő családból ered.”

Ambassador Club Pécs 20 év - Keresnyei Zsófia és Varga Kondor Judit Gabrielski fuvola duettet adnak előAz elnöki köszöntők, mintha ki lettek volna mérve, alig fertály órát tartottak, 19:45-kor Keresnyei Zsófia és Kondor Varga Judit fuvola duettjében fürödhetett a hallgatóság, Johann Wilhelm Gabrielski (1791-1846) Hat duett két fuvolára 4. duettjét szólaltatta meg az Ambassador Club Pécs nagy családjának két hölgytagja.

Ambassador Club Pécs 20 év - Keresnyei János előadásaPontosan 20:00-kor kezdte meg előadását Keresnyei János barátunk, klubtagunk „20 év az Ambassador Club Pécs életében, képekkel illusztrált előadás” címmel. És valóban látszott a résztvevőkön, hogy „átjött” számukra az, amit Kesu barátunk szeretett volna bemutatni: milyen az Ambassador-élet, milyen Ambassadornak lenni, milyen az Ambassador-érzés. Nem azt mondta el, hogy mit látunk egy-egy képen, hanem a képek születésének körülményeit, hogy miért azt látjuk a képen, amit látunk, hogy miért készült egy fotó, és szépen felfűzte az Ambassador Club Pécs alakulásától napjainkig a történetet egy láncolatra, melynek a barátság, a család, a szellemiség voltak a láncszemei.

Ambassador Club Pécs 20 év - kasó Krisztina énekel (Kovács Tamás fotó)Kell-e mondani, hogy hajszálpontos volt az éppen távol lévő Kasó Tamás barátunk, klubtársunk elsőszülött lányának, Kasó Krisztinának fellépés kezdése is? Krisztináról azt kell tudni, hogy nem csak egy szép fiatal lány, hanem a Teremtő különleges hangszínnel is megáldotta, és ezt a hangját bocsájtotta Krisztina gyönyörködésünkre, azaz három jazz-számot éneket nekünk. A másodikat már olyan sodró átéléssel, hogy még a cipőjéből is kibújt, hogy a legjobbat nyújthassa számunkra (Bencze Attila alapító klubtársunk oldalán ugyancsak vendégként jelenlévő Vermes Tíma – Topsy – később elmagyarázta, hogy egy énekesnek legjobb az, ha mezítláb, vagy sima talpú lábbeliben énekelhet, mert ekkor van a test a legstabilabban alátámasztva, és ekkor lehet a hangképzést a legerőteljesebben végrehajtani.)

Krisztina azonban nem csak a lábbelijét „dobta be” a közönség érdekében, hanem a műsorába csempészett egy különleges meglepetést is; olyan számot választott, ahol szükség volt egy férfi énekesnek is, és az énekes szintén Ambassador tag volt: Szentiványi László barátunk.

Sajnálhatja Kasó Tamás barátunk és kedves Zsuzsi felesége, hogy nem voltak jelen, bizonyára leolvadtak volna székükről, vagy éppenséggel ahogyan azt szokták volt mondani: kilókat híztak volna a büszkeségtől. 🙂

A pezsgős koccintást megelőzően Baán Béla úr, az Első Pécsi Lions Klub elnökeAmbassador Club Pécs 20 év - Baán Béla, Első Pécsi Lions Klub elnöke (Kovács Tamás fotó) kért és kapott szót: meleg szavakkal köszöntötte az Ambassadorokat, az alapító tagokat, a díjazottakat, és további sok-sok sikeres 20 évet kívánt. Köszöntőjében kiemelte, hogy mennyire fontos a civil szervezetek összefogása, barátsága, amelyre nagyon kiváló alkalmat nyújtanak a klubrendezvények egymás által történő látogatása is.

20:30-kor dr. Kondor Tamás elnök úr, barátunk koccintásra emelte pezsgőspoharát, és ezzel az „ünnepélyes-ünnepség” rész véget is ért, átvette a terepet az étkezés, a beszélgetés, a zene és a tánc.

Kitett magáért a Fókusz Étterem a kiváló svédasztalos kínálattal. Az ételek egyszerre voltak különlegesek és ízletesek is, és a mennyiségre sem történhetett semmi panasz. A pincérek sürögtek-forogtak, nem hagyták magukra a vendégeket, sőt, a tanulók igyekezetükben még színesítettek is kicsit a képen; sikerült pár evőeszközt leejteniük, egyik tanulólány, csak önmagában, egyedül, az asztaltól az ajtóig vagy négyszer ejtett le különféle evőeszközöket. Bencze Attila vigasztalta – ebből is vidám nevetés kerekedett. 🙂

A talpalávalót a Palatinus Duett szolgáltatta, nem csak nagyszerűen játszottak, hanem figyelmesek is voltak: aki éppenséggel nem táncolt, nem énekelt, vagy nem hallgatta őket, az is tudott beszélgetni normálisan az asztalszomszédjával, nem kellett hanghegyeket túlkiabálnia.

És, természetesen, attól fokozódik a hangulat, ha történik még valami jó, valami vidám dolog, spontán, a résztvevők örömére. Éééés, történt, nem is egy: Pádre barátunk (Szentiványi Laci bácsi) ki akart törni Kasó Krisztina árnyékából, és szóló énekesi karriert kívánt magának, két-három slágert előadott ő is a vacsora után – tényleg nagy sikerrel.

Tudjuk jól, évek óta, ha egy baráti társaságban vagyunk Vermes Tímeával és párjával, Bencze Attilával, ott – előbb vagy utóbb – el fog sülni a fegyver; Topsy énekelni fog valamit a társaságnak.  És lőn! Topsy több darabot is próbál egyidőben, és a telefonján ott lakozik mindegyikhez a szükséges zeneszám, hogy a legváratlanabb helyeken is tudjon gyakorolni. Most mi voltunk az aktuális „legváratlanabb hely”. Attila a zenészekkel kollaborálva felcsatlakoztatta a zenetárba a telefont, mint zenekari kíséretet, és Topsy olyan nótákkal lepett meg bennünket, hogy csak na! Köztük még olyan darab is volt, amit még nem mutattak be sehol, egészen friss szerzemény, és mi voltunk az első „tömeg” aki hallhatta. Nagyon rendben volt, nagy tapsviharral is honoráltuk.

Szóval, ahogyan az illik, ment a zene, a tánc, a móka, a kacagás, nagyjából éjfélig, fél egyig. Csak páran távoztak menet közben, de a gyakori ásításokból látszott, hogy – egyébként – ez a szombati nap munkanap volt, korán keltünk, dolgoztunk, ünnepeltünk elfáradtunk.

És még mindig volt slusszpoén! Nagy Bandó András, aki a 2003. év Ambassador díjazotti mivoltában tisztelt meg bennünket, kiadta a vezényszót a párjának: megyünk haza! Majd, szinte ugyanezzel a lendülettel elénekelt még két Charlie számot, besegített egy zenekar által előadott számba, és levert egy olyan rock-and-roll énekszámot, hogy bármelyik „sötét-torkú énekes” kiugrott volna örömében a bőréből, ha hallja.

Élményteli nap volt, és tényleg igaz: olyan volt, amilyent szerettünk volna, és mindezt magunknak teremtettük. Hááát, ez is egy Ambassador-jóérzés, annyi bizonyos!  🙂

A következő fotókat Kovács Tamás fotóművész (Kovács Tibor barátunk, tagtársunk fia) készítette, amit nagyon szépen köszönünk ezúton is neki! Külön elnézést kérünk tőle, hogy a remek felvételeket kénytelenek voltunk az internethez butítani.