KondorTombarát elnök úr „dörgedelmes” levele jótékonyan hatott az Ambassador Club Pécs tagjaira: díszben és glédában fél nyolc előtt majdnem teljes létszámban megjelent a tagság. Síkfői Tamás barátunk háromnegyed nyolc körül, egyenesen a munkából futott be, csak Seres Laci barátunk volt távol, ő viszont jóval korábban jelezte, hogy elfoglaltsága miatt nem tud a klubnapon részt venni.

Természetesen, az igazi ok nem az elnöki menydörgedelemnek volt köszönhető, hanem egyrészt az előadónk, prof. dr. Lénárd László M.D., D.Sc., akadémikus, egyetemi tanár úr várhatóan magas színvonalú előadásának (az is volt), másrészt klubügyeinkről történő beszélgetésnek, azon belül is a 20 éves jubileumunk megünneplésének részleteiről szóló egyeztetésnek.

dr. Kondor Tamás elnök úr pontban fél nyolckor megkocogtatta az üvegpoharat, mellyel hivatalosan is kezdetét vette a mai klubnap. 🙂

Ismertette a tervezett napirendi pontokat, majd átadta a szót dr. Lustyik György alelnök úrnak, aki a mai nap vendégelőadóját mutatta be a tagságnak. Gyuri barátunk a tőle szokott alapossággal és kedvességgel mutatta be Lénárd professzor urat; vendégünknek rendkívül gazdag életrajzából, munkásságából idézett fel néhány dolgot Gyuri, a kezében lévő, négy gépelt oldalnyi összefoglaló segítségével.

A professzor úr a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az Orosz Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Pécsi Tudomány Egyetemnek volt rektora, rektorhelyettese, dékánja, egyetemi tanár, MTA Idegélettani Kutatócsoport vezetője, az Akkreditált Idegtudományi Ph.D. program vezetője, Japánban és az USA-ban neves egyetemek vendégprofesszora. Legfőbb kutatási területe az idegélettan, neuroanatómia, neurokémia, magatartástudomány. Számtalan kitüntetéssel ismerték el munkásságát, így például:Fellow Award, International Behavioral Neuroscience Society, USA; Szentágothai Díj (Magyar Tudományos Akadémia Arany János Kuratóriuma), Grastyán Díj, Markusovszky Díj, Meyers Lifetime Achievement Award in Behavioral Neuroscience, IBNS, USA.

A tanár úr már volt egyszer a klubunk vendége, és akkor is éveken keresztül emlegetve lett: precíz felkészülés, közvetlen emberi magatartás, széles látókör, lenyűgöző előadás. Egyáltalán nem véletlen, hogy hosszú ideje „vadásztunk rá”, hogy ismét olyan élményekkel gazdagodhassunk, amelyről nem mindenki mondhatta el, hogy megélte…

Az „Éhség, a jóllakottság, testsúlyszabályozás” volt az előadás címe, témája. Aki viszont azt gondolja, hogy a manapság divatos zsírégető kúrákról, titkos, „mindent visz”-receptekről kaptunk valami orvoslással nyakonöntött katyvaszt, az bizony nagyon téved; igazi tudományos előadásnak voltunk részesei. Igaz, nem állítanánk teljes igazságot akkor, amikor azt mondanánk, hogy mindent pontosan értettünk, de a végére úgy éreztük, hogy akár egy agyműtét-kurzuson is részt tudnánk venni. 🙂

Nem adható vissza – még csak megközelítőleg sem – az, hogy miként jutottunk a willendorfi Vénusztól, mint a 22-24ezer évvel ezelőtti nőideáltól Marilyn Monroe-n keresztül az anorexiáig, a bulimiáig, majd egészen a hipotalamuszig száguldottunk, közben hol az idegpályák mentén, hol a véráramban haladtunk, bekukkantottunk a limbikus rendszer rejtelmeibe, kezet fogtunk az oxytocinnal, láthattuk a jóllakottság-központot is, és nem maradhatott ki – természetesen 😉 – a vércukorszint kérdése, de még az inzulinrezisztenciáról is alkothattunk némi képet magunknak.

Hipp-hopp elszállt az idő, és sajnos az előadásnak is vége lett. Volt jónéhány kérdés, amiből – meglepő módon 🙂 – az derült ki, hogy a professzor úr magával tudta rántani a tagságot, a kutatásnak és a való világnak vannak egymáshoz csatolási pontjai. 🙂

Az előadást követő beszélgetések során meghozták a vacsorát is, és a professzor úr is adott becsületesen feladatot a hipotalamuszának, ahogyan mi is: este fél 9-kor volt min elgondolkodnia a hipotalamusznak, hogy miért is kell neki még dolgoztatnia a jóllakottság központot, miért kell kinyitnia a szomjúság központot. 🙂  🙂

– Köszönjük szépen! Viszontlátásra! – köszöntünk el a tanár úrtól, és biztos lehet benne, hogy újra fel fogjuk kérni előadónak, és biztosak vagyunk benne, hogy újra élmény lesz őt majd hallgatni. Már alig várjuk…

Éjjel 11 óra is elmúlott már, amikor elégedetten, kissé agy-zsibongva, kissé zúgó fejjel elköszöntünk egymástól, és hazafelé irányítottuk járműveink kerekeit; ugyanis ilyen sokáig tartott, míg aprólékosan átbeszéltük, hogy miként zajlódjon a december 07-i ünnepélyes klubnapunk abból az alkalomból, hogy az Ambassador Club Pécs 20 éves lett 2013-ban.

Sajnos, az a baj, hogy a részletekről nem ildomos beszámolni, mert hadd maradjon meglepetés is a meghívott vendégeinknek – mert, természetesen, születésnapot csak társaságban jó ünnepelni, és mi gondoskodunk magunknak társaságról, a hazai klubokból, külföldi klubokból várunk érkezőket, pécsi civil szervezetek, klubok képviselőit invitáljuk.

Egyöntetű volt az a döntés, hogy semmilyen pártot, képviselőjét, politikusát nem hívjuk meg; civil ünneplést szeretnénk – ugyanúgy politika- és vallásmentes ünnepnapot, ahogyan az alapítástól a hétköznapjainkat éljük.

Ami viszont mindenképpen pozitív dolog, hogy minden klubtagnak jut valamilyen fontos részfeladat, nem egy-két szervező cipeli a vállán a teljes rendezvényt, hanem „egy mindenkiért, mindenki egyért”.

Lesz aki a helyszínről, az étkezésről gondoskodik, akad aki a teremdíszítés kellékeit, molinókat, szállít, akad aki a protokolláris részt böngészi át, van aki az eseményeket rendszerezi, más a konferálást vállalta, valaki a digitális és postai meghívókkal bajlódik. Senki sem marad ki az előkészítő munkából, így bizonyos, hogy az örömünk is nagyobb lesz a nagy napon.

Ami viszont üröm az örömben: Katics Jocó barátunk külföldön tartózkodik ebben az időben, és Kasó Tomi barátunknak is olyan elfoglaltsága akadt, amely miatt nem tud személyesen részt venni az ünnepi esten. Majd elmeséljük nekik, hogy mi lett az ő munkájuk eredménye is… 🙂