Júniusban vagyunk, a nyár első hónapjának első hetében, annak is első szerdáján. Ha a hónap első szerdája, akkor az Ambassador Club Pécs hivatalos klubnapja; erre az eseményre gyülekezett ma a klubtagság a Pátria Hotel teraszán. A Pátria Hotelben található az Ambassador Club Pécs hivatalos székhelye, az Ambassador terem.

A mai napra – viszonylag – sokan jelezték, hogy elfoglaltságuk miatt nem tudnak részt venni a Klubnapon – az Elnök úr meg is jegyezte (némi rosszallással hangjában), hogy évekre előre lehet tudni, hogy a hónap első szerdáján Klubnap van, csak nagyon kivételes esetben méltányolható, ha valaki nem tudja ennek megfelelően átszervezni a programját, elvégre alapítói hagyományról van szó.

A kicsiny, ám lelkes klubtagság a szokásos klubnapi-napirendi ponti előadás előtt kettő témát is végigtárgyalt; Kasó Tamás barátunk beszámolt a június 16-ára tervezett pogányi családi kirándulás szervezéséről és tennivalóiról, valamint ebből „átcsúsztunk” az Ambassador Club Pécs „emlék a jövőnek” témakörének megvitatására is, vagyis inkább ez utóbbit valamiféle, a következőkben még sokszor megbeszélendő témának a vitaindítójára.

Kasó Tamás szót kért, és kapott, a pogányi családi program tervezetének ismertetésére, a programterv véglegesítésére. Tamás barátunk egyébként is egy felkészült, alapos emberke, de az előterjesztése olyan volt, hogy akár fel is állhattunk volna, és gördülékenyen végigvihettük volna a programot. De a még a „mini-hiányok” megoldására is tett és kért javaslatokat, a meglévőket pedig jobbá, és még jobbá kívánta formálni.

Várhatóan harminc-negyvenen leszünk, és a legfőbb teendőnk annyi lesz, hogy pontosan érkezzünk, és élvezzük a helyszínt, a programokat, a családok, barátok együttlétét.

Érvek és ellenérvek felsorakoztatását követően a tagság úgy határozott, hogy a rendezvény költségeit teljes mértékben minden család maga vállalja a 18 éven felüli felnőttek arányában. A területbérleti díj-rész pedig majd az Ambassador-díjhoz kerül felhasználásra (magyarul: annak összegét is már most megfizetjük).

A költségek megfizetése kapcsán három lehetőség közül választottunk: vagy a Klub fizeti a teljes költséget, vagy a Klub fizeti a területhasználati díjat és a többit a résztvevők, vagy mindent a résztvevők állnak.

A Klub kasszája megengedné bármelyik lehetőséget, de mégis érdekes irányt vett a beszélgetés, melyet majd folytatni szándékozunk: túlsúlyba került az a vélemény, hogy inkább még gyűjtögessünk, és akár valami maradandó emléket (emléktábla, szobor, szökőkút, stb.) adományozzon az Ambassador Club Pécs a városnak, vagy intézménynek, vagy köztérnek, de az is felmerült, hogy saját ingatlant vásároljunk.

Ez utóbbi annyira felkeltette az érdeklődést – bár, tudván azt, hogy saját erőforrásainkból igen csak keserves lenne belátható időn belül összegyűjteni a szükséges összeget -, hogy egy villámgyors „munkacsoport” is létrejött, hogy a lehetséges pályázati forrásokat, támogatásokat áttekintsék. A csoport tagjai (teljesen önkéntes jelentkezéssel): dr. Kondor Tamás, dr. Síkfői Tamás, Katics József és dr. Kállai Sándor. Merjünk nagyot álmodni…

A mai klubnap előadója dr. Lustyik György barátunk aki a „Mesterséges intelligencia” címet adta előadásának. Érdekes és tanulságos előadás volt, talán nem is előadásnak, inkább gondolatébresztőnek lehetne mondani. Gyuri igyekezett elkerülni a terminus technicusokat, a 74 m hosszúságú matematikai képleteket [Jut eszembe erről egy igaz történet: Ülünk a 300 fős nagy előadóban, háromórás, összevont évfolyam-matematika oktatást tartott a professzor úr. A téma a faktoriális volt, egészen az alapoktól kezdve. (Ha valaki nem emlékezne: n! = 1 x 2 x 3 x 4 x … x n.) A professzor úr nagy tiszteletnek örvendett, jó előadó volt, türelmesen magyarázott, és bíztatta a hallgatóságot, hogy ha nem értenek valamit, akkor csak kérdezzenek. A harmadik óra végén ismét kérdezte: – Mindent értenek? Van kérdése valakinek? Természetesen, senki nem jelentkezett. A professzor úr kedvesen erősködött, bíztatta a hallgatókat, mígnem az első sorban egy srác bátortalanul jelentkezett.  – Kolléga, mondja a kérdését! – Professzor úr, én mindent értek, de mondja el, legyenszíves, mi az a felkiáltójel az n betű után?

Ugyebár, ezzel kezdődött az előadás, ez az egésznek az alapja 🙂 🙂 ]

Az előadás elején mindenki a számítógépekre gondolt, legjobb esetben a Terminátorra, a japán inaskodó robotokra, de ezek mind „csak” gépi intelligenciát jelentenek, jelenthettek. Az kétségtelen tény, hogy leginkább a számítógép-tudományág egyik irányát jelenti, de azon messze túlnő, szoros együttműködés a fizikusok, biokémikusok, orvosok, nyelvészek, stb. között a kérdés feldolgozásában.

Leginkább úgy lehetne megfogalmazni, hogy mesterséges intelligenciának egy gép, program vagy mesterségesen létrehozott tudat által megnyilvánuló intelligenciát nevezzük. Gondoljunk itt leginkább arra, hogy egy gép automatizáltan hasonlóan viselkedik, mint egy természetes intelligencia, tanul, alkalmazza a tanultakat, stb.

Azt nem mondhatjuk, hogy a neuron hálózatok, vagy a Fuzzy rendszerek, vagy éppen az evolúciós számítási technikák, vagy netalán akár a Hybrid intelligens rendszerek avatott szakértőivé váltunk volna, de mindenesetre egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy a sci-fi világából előkerülő dolgokat egészséges tudattal vizsgáljuk, értsük, válasszuk szét a fantasztikumot és a tudományt – amelynek a határai egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Bizonyos, hogy nem mi leszünk azok, akik egy árva kukkot is érteni fognak a kérdéshez, de azt megtudhatjuk, és tudjuk már, hogy a mesterséges intelligencia rendszereket napjainkban elterjedten használják a gazdaság- és orvostudományban, a tervezésben, a katonaságnál, és még más tudományág területeken.

A vacsorát követően a jelenlévő természetes intelligenciák a „pogányi viszontlátásra!” köszöntéssel búcsúztak egymástól.

[nggallery id=25]